Az normális, hogy senkinek semmit nem mondok el?

Én is ilyen vagyok. De én úgy érzem többnyire megtalálom azt a kevés embert, akivel megbeszélhetem legtöbb problémáimat. Persze így is rengeteg dolog marad, amit magamban tartok, és hasonló okok miatt, mint te, nem osztok meg mással. Ilyenkor az segít, ha leírom. Azt javaslom, próbáld ki te is a naplóírást. Eleinte úgy fogod érezni, hogy semmi értelme, de ha megfigyeled, szerintem neked is jót tesz majd, ha összeszeded a gondolataid, és kiadod magadból a gondokat. Ezzel persze nem oldódnak meg a problémák, de talán jobban átlátod őket, és képes leszel "objektívabban" nézni a saját helyzeted.

Remélem segítettem!

Hány éves vagy?

Szerintem jól gondolkozol, nem is szabad kiadni a "titkokat", főleg akárkinek. A legjobb az, ha az ember tudja legbelül raktározni és kezelni ezeket- csúnyán mondva, "nem szorul rá" arra, hogy mások meghallgassák.

Legalább 1 nagyon jó barát kell, akinek elmondhatsz bármit és soha nem adja tovább. Ezt a személyt meg kell találnod, el tudod dönteni ki méltó a bizalmadra.

Rengeteg magyar ember rosszindulatú. Mindenki tele van problémákkal, komplexusokkal, gondokkal. Nekem is van 1000, de attól nem furkáltam sunyin senkit és nem bántottam v. beszéltem ki kedvtelésből. Sosem fogom megérteni az ilyen szemétkedéseket..

A legjobb, ha nincsenek "hátsó szándékaid", amit másnak elmondasz és esetleg kitudódhat. Az sem rossz, ha "nincsenek nagy titkaid", "rosszindulatú megjegyzéseid".

Mindenkinek magával kéne foglalkoznia és nem a másik életében turkálni, mert ez gusztustalan.

Magyarok imádnak panaszkodni, de sajnos van is okuk..

És az ember nagyon kíváncsi.... (én még ez sem..)

Általában nem jóindulat vezérlése végett..