Hogyan szabadulhatnék meg egy kicsit?

Szia!

Hány éves vagy?

Mondjuk azt megbeszélhetnéd szüleiddel, hogy néha aludhass a barátnőidnél. Ha ez nem tetszik nekik, akkor mondd, hogy elkéred az adott barátnődtől a szülei számát, és nyugodtan felhívhatja, hogy nekik nem baj, nem lesz semmi gond. Ugyanúgy fognak rád is figyelni, mint a saját lányukra, ha nem jobban, mert te ugye vendég leszel, feltéve ha megengedik. A barátnőiddel való csavargást is beszéld meg velük. Kössetek egy üzletet, hogy mondjuk 6körül elmentek valahova, de 10kor otthon vagy. Ha pár hónapig ezt betartod, akkor tudni fogja hogy bízhat benned, és később tovább is el fognak engedni. Sok szerencsét!

13 körülinek tippellek. Kamaszodsz, érthető, hogy szabadulni akarsz. Viszont ez az az időszak, amikor meg kell tanulnod viselkedni, és kontrollálni ezeket a kitöréseid. A leírásod egy gyerekes hisztinek tűnik. Még a fenekeden a tojáshéj, jó, hogy nem engednek el éjszakára, gondolkodnod kéne! A gimis kollégium kötve hiszem, hogy neked való lenne: négyen bezsúfolva egy szobába 2 polccal és 2 szekrénnyel, meg jobb esetben egy asztallal, a legtöbben nagyon rossz körülmények vannak.

Akikhez elrángatnak, neked talán semmit nem jelentenek, a szüleidnek annál inkább, különben nem vinnének. Meg kell tanulnod kompromisszumot kötni, mert az életben közel sem lesz minden úgy, ahogy te akarod, és a szüleid sem fognak mindig megvédeni.

Én 17 éves vagyok... Engem sem engednek sehova... És szerintem az én esetem kicsit durvább, mint a tiéd, már csak a kor miatt is.

Csak azt tudom mondani, hogy kitartást!

Szerintem meg tökre nem normális, ha valakit ennyire féltene. Bár, a mai világban ki tudja?!...

Én 31 éves vagyok, 12 évesen már utazgathattam (apu is utazgat(tat)ós munkát végzett és az utazás a véremben volt már akkor. 12 évesen oda mentem (50 km-es körzetben, kivéve Budapest) ahová csak akartam. A "lámpagyújtásig" történő kimaradás 9-10 éves koromig tartott. 18 évesen már egyedül mentem külföldre, első utam Párizsba vitt az Orient Expresszel - természetesen ezt is egyedül.

Bár azt hozzá kell tennem, hogy az én időmben mások voltak az emberek. Mi még kaphattunk pofont a tanártól, mert az rendben volt. Mi nem csak a jogainkat tudtuk a mai fiatalokkal ellenben, hanem a kötelességeinket, és be is tartottuk eme játékszabályokat. A mi időnkben a tanárnak, a rendőrnek, a katonának, a vasutasnak, az orvosnak tisztelete volt, senki nem merte őket sem becsmérelni, sem lenézni, de ők anno szolgáltak, illetve szolgáltak és védtek is bennünket. Anno nem volt olyan, hogy két gyerek szarrá verte volna egymást, esetleg késelés lett volna, vagy hogy csak egyszerűen heccből a "svéd cserediákok" (asszem tudjátok, melyik kisebbségi csoportról beszélek) gyilkolgattak volna.

Tehát minden szempontból sokkal biztonságosabb volt a közbiztonság a 80-as 90-es években, mint ma. Akkoriban igazi rendőrök vigyázták a rendet, nem pedig bohócok, mint ma. Ha valami bajod történt, mindenki önzetlenül odasietett segíteni. Viszont ma... ha valaki összeesik az utcán és meghal, vagy megkéseli egy előbb említett kisebbségi egyed, vagy más, a legtöbben még a fejüket is elfordítják, a fővárost már nem is említve, ahol ez az egész már félelmetesen katasztrofális méreteket ölt.

Tehát ne lepődj meg, hogy ennyire féltenek a szüleid. Lehet itt ódákat szülni, hogy kinek és miért nem tetszik ez a dolog, de a nemtetszés ellenére logikusan végig kell gondolni az egészet. Magyarországon közbiztonság már gyakorlatilag nincs! A rendőrök már csak dísznek vannak, nem rendfenntartani és védeni. Ez a valóság!