Miért irigy az ember?

Irigy és önző nem ugyanaz.

Az önző ember magára gondol, az irigy másra.

Saját példámon bemutatom.

Tiniként (13-14 évesen) kövér voltam. Nemcsak duci, kövér. Nézegettem a modelleket az újságban, és irigyeltem őket. De mivel ezt nem akartam bevallani magamnak, elkezdtem utálni őket. Utáltam mindent, ami a soványsággal kapcsolatos. Az irigységemet lenézéssel álcáztam (pl. aki szép, biztos buta, biztos boldogtalan, stb.).

Aztán egyszer olvastam valahol (ilyen apró bölcsességek örökké velem maradnak), hogy nem válhatsz azzá, amit lenézel. Magamba néztem, és rájöttem, hogy ez igaz. Azóta komolyan mondom, nem éreztem irigységet senkire és semmire.

Az irigységet két féle módon lehet legyőzni: cselekvés vagy elfogadás.

Mert általában két dolog miatt irigy az ember a másikra: azért, ami soha nem lehet, és azért, ami lehetne.

Példánál maradva irigyelhettem a modelleket azért, mert szépek és magasak. De attól én nem leszek, nem LEHETEK szebb és magasabb. Ezt el kellett fogadnom.

Irigyelhetem őket azért, mert soványak. Itt enyém volt a döntés. Mert sovány én is lehettem, és igazából magamat utáltam, amiért nem tettem ezért semmit.

Tehát az irigység energiapazarlás. Vagy meg kell tenni minden tőlünk telhetőt, vagy elfogadni, hogy nem lehet mit tenni.

24/L

mert könnyebb másokat hibáztatni a saját hiányosságaink miatt, mint önmagunkba nézni, hogy megtettünk e minden tőlünk telhetőt az álmainkért

és aki eléri, arra haragszunk

állítólag minden düh és harag nem a másik miatt van bennünk, hanem saját magunkra haragszunk

pl.

haragszom, ha a barátom hanyagol ekkor tulajdonképpen magamra vagyok dühös, hogy én nem tudom magam jól érezni nélküle. mert ha tudnám, nem haragudnék a barátomra....

látja valaki ezt az oldalát a dolgoknak?

előző vagyok

levezetem az irigységre is:

irigylem, mert neki SX-es BMW-je van = haragszom magamra, mert én nem tudom megvenni, mert ha megtudnám, akkor nem irigyelném azt, aki megvette.

tehát mindig is magunkból indulunk ki.