Megszidnád vagy segítenéd?

A szidással nem mennél már semmire. Természetesen segíteni kell, több módon lehetséges.

A jövőjét kell végiggondolni..mi jó Neki, mi jó a leendő gyermekének. Le kell ülni beszélni erről mindenképpen. Biztos vagyok benne, hogy épp eléggé meg van ijedve ahhoz, hogy felmérje ezek után, hogy mit tett, mi történt. Azzal nem segítesz rajta, ha megszidod, azt hiszem épp elég nagy büntetés már így is, főleg, ha nagyon nem jókor születik az a baba. Márpedig a kora alapján még bőven ráért volna az anyasággal...

Kérdés az, hogy mit akar a jövőjével, tehát megszüli és felneveli, megszüli vagy Te segítesz neki felnevelni..megszüli és örökbe adja/adjátok. Minden attól függ, hogy milyen a helyzetetek.

Kitartást kívánok, nehéz döntés előtt álltok!

Leginkább a 16:47-essel értek egyet!

Ha védekezett becsületesen akkor nincs miért megszidni, Ő megtette a tőle telhetőt. És, ha már megfogant akkor anyagilag is lekileg is támogatni kell a lányt.

Aki evvel nem számol, hogy egy gyerek hibázik akkor nem kell eleve vállania az anyának se a gyerekét! Ha nem képes megbírkóznia gondolattal, hogy szülök egy gyereket és 20-25 éves korára is támogatnom kell maradjon gyerek nélkül!

Mi lett volna, ha azok az anyák jártak volna így és az Anyjuk azt mondta volna: Kislányom oldd meg ahogy akarod csak lelkileg támogatlak!?

Lelki támogatásból nem lehet munkát találni és nem lehet a boltba kaját venni!

De ha igen akkor mondjátok meg hol, megyek oda én is dolgozni és boltba!

22/N

Első sorban elgondolkoznék, hogy eléggé felvilágosítottam én a lányomat, hogy ha már lefekszik valakivel, akkor védekezzenek. (?)

Aztán szépen beszélnék a fejével főleg arról, hogy hogyan képzeli el az élete folytatását, majd a fiúnak is feltenném ugyan ezt a kérdést.

Továbbiakban pedig lelkileg maximálisan támogatnám, és szükség esetén ha tudom anyagilag is kisegíteném. De csak ha megtehetem és nincs más értelmes megoldás. Majd pedig törekednék rá, hogy amennyire csak lehet felfogja a drága lányom legalább azt, hogy egy baba felnevelése nem gyerekjáték. Egy életre szóló felelősség, feladat. Nem hagynám, hogy a lányom e meggondolatlan lépésének az unokám igya meg a levét. Hisz ő egyáltalán nem tehet róla, hogy ott van a lányom pocakjában.

"Imádom" hogy mennyien nézik úgy a szitut, hogy ebben a (fiktív?) helyzetben a lányka egyáltalán nem vigyázott, ez az alapelgondolás, igaz?

Mi van ha vigyáztak, csak történt baleset - lecsúszott, kilyukadt az óvszer, fog.gátló mellett mégis összejött (nem első eset lenne!) - és mondjuk még a 72 órás se segített. Na szerintetek akkor a lány maga mit érez? Hogy mindent megtett és mégis ezzel "veri" őt a sors.

Természetesen ez az egész helyzet számomra a fenti tényektől függene. De nem kell egyből a fiatal teljes felelőtlenségéből kiindulni!

23/L

Pszichológiát olvastam, és 2 féle ember van hasonló helyzetekre:

az egyik: Jaaj, hát mert megmondtam hogy....., most nézd meg..., megérdemled... stb stb szóval leszidja.

a másik: jaaaaj, jól van, nem leszs emmi baj, majd segítek, blabla, és minden rendbenlesz. stb

(A nevük is le voltak írva, de nem jut eszembe a 2 személyiségtípus :D)

Én meg olyan vagyok, hogy először, az 1., h miééért, hülye vagy? Aztán meg persze mellé állnék, és a 2. jönne :)

20/L

Várandós tinik, Tini mamik sorozat szépen bemutatja az anyatípusokat. Szerintem az ilyen lányt támogatni kell

1. lelkiekben: segíteni kell feldolgozni a történéseket

2. tanulásban: hogyan lássa el a gyermeket

3. a gyermek ellátásában: segíteni megszervezni a gyermekre való felügyeletet, amíg a lány leérettségizik és szakmát tanul. Enélkül bármit tenni értelmetlen, mert érettségi, szakma nélkül sosem fog tudni beilleszkedni a "felnőtt" világba. Egyúttal ösztönözni arra, hogy aknázza ki a bevételi forrásokat (családi pótlék, munkalehetőségek keresése, amint a gyerek elég idős hozzá, az apa ösztönzése a munkakeresésre és találásra és amint van munka, hozzájárulás kérése a háztartáshoz. Amint az apa kilép a család életéből, azonnal vasalni rajta a gyerektartást!)

4. Végső esetben anyagi segítség megadása.

Mindent maga intézzen, de mindenhez segítséget adni. Ne érezze magát egyedül és reményvesztetten, de nem szabad a felelősséget a válláról levenni sem.

Én az abortuszt nem tartom opciónak, kvázi nagymamaként nem támogatnám a lányomat egy olyan döntés meghozatalában, amely következményeképpen csökken az esélye az újbóli teherbeesésnek, a kihordás sikerességének, egy egészséges unoka megszületésének.