Anyukám 9 éve halt meg és még mindig nem tudom túltenni magam rajta, sikerül valaha is?

szia

nekem az a tapasztalatom ,hogy az édes anya elvesztését nem potolja semmi se .. nekem se potolta .. de vannak olyan kapcsolatok ,feleség ,gyerek ,akik elterelik a gyásszérzését . Idővel talán könnyebb lesz .

előzőhöz:

szerintem meg nem normális, hogy valakinek az anyja halála az egész életét besötétíti. a halál természetes dolog, ha korán történik, az sajnálatos, szomorú. de meg kell próbálni túltenni magad rajta. ha ennyi ideig nem sikerült - bár nem tudom hány éves vagy - akkor annak egyéb pszichés okai lehetnek.

Az előző hozzászólónak nyilván még élnek a szülei. Az én apám 3 éve halt meg, de minden nap, többször eszembe jut, és nem tudom magam túltenni rajta. (Mondjuk az én apám váratlanul halt meg, nem volt időnk felkészülni, ráadásul végig is kellett néznem a haláltusáját, plusz néhány nappal később akartam neki elmondani, hogy újra nagypapa lesz)

Szóval, nem tudom. Talán meg kell tanulni együtt élni ezzel az érzéssel.

Sziasztok

Nekem nagymamám,dédmamám halt meg.Nehezen viseltem,a,dédmamámat haláláig én ápoltam.31,és 12 éve volt.nagyon nehéz volt,pszichológiára is kellett járnom,de állítom,hogy a fájdalom idővel szűnik,persze az embernek nap mint nap eszébe jutnak,de már nem úgy mint az első években.Szerintem kérjél orvosi segítséget,azért hogy megnyugodjál,és teljes életet élhess.

Nekem él az anyukám. Nekem nagymamám halt meg tavaly januárban (86 éves volt, én 22 voltam akkor). Nagyon szerettem, ő volt a párom mellett a másik mindenem! Most is nagyon nehéz. Naponta több alkalommal is eszembe jut. Nagyon sokat sírok én is. Tudom még nem telt el olyan sok idő. De eddig még nem lett jobb.

Nagypapám 15 éve halt meg (8éves voltam), nagybátyám rá egy évre. Azóta minden egyes nap eszembe jutnak! Szószerint mindennap, ez idővel valamelyest könnyebb lett, de nem múlt el. Azon hogy könnyebb lett, azt értem, hogy kevesebbet sírok. Már nem jutnak eszembe annyi mindenről.

Remélem idővel neked is kevesebb dologról jutnak eszembe, és tudok teljesen élni. Mert szeretnék boldogan, sirásmentesen élni.

(Viszont a fényképüket a mai napig nem tudom megnézni, azt hiszem nagyon sokáig még nem is fogom)