Miért nem természetes sok jövedelemmel rendelkező fiatal (idős) számára, hogy azonos arányban be kell szállnia a költségekbe, ha a szüleivel él?

Azt szeretném én tudni, ha a fiad ennyire önző, akkor mi a búbánatért szolgáljátok ki? Mert azt teszitek. Én szívesen cserélnék vele, és meg is hálálnám a gondoskodást, ha az én szüleimet kapta volna, azt hiszem, fel kéne kötnie a gatyáját.

Miért az kapja a többet, aki nem érdemli meg?

Kedves kérdező!

Az első hozzászólásomat 16 éves koromtól kezdtem volna de a felénél rájöttem hogy a Háború és Béke, csak egyperces lett volna ahoz képest.

Szóval 21 évesen még én is a szüleimmel laktam. Többet kerestem mint, Anyám. 5000-Ft volt az amit haza adtam. Ennyit kért. De ezt ki kellett harcolnia. Veszekednie ugyan nem kellet csak eréjesebben kifejezni magát velünk szembe.(Van egy nővérem is meg egy húgom is bár ő még akkor tanult) Amikor viszont jobban Kerestem akkor rájöttem, hogy itt az ideje nekem is odatenni magam. És megemeltem a hazaadott lóvé mennyiségét.25000 plusz a Húgom anyagi szükségleteit is levettem róluk. Még félre rekni is tudtam voln aha elég érett vagyok de nem voltam az. Pedig ez már két évvel később volt. 25 évesen kerültem ki a szülői házból de nem a saját lábamra álltam hanem összeköltöztem az akkori párommal. Most egyedül élek és az szokott az eszembe jutni ha ez 7 évvel korábban átélem akkor előrébb lennék.

Van példa is előttem.

Nővérem 20 éves kora óta külon él a szüleimtöl. Albérlet mellett össze tudott spórolni annyi pénzt, hogy lassan bele tud ugrani egy lakásvásárlásba. Pedig a jelenlegi fizetése 100-120e körül van. És be tudja osztani.

Tehát szerintem az aki úgy gondolja hogy minél tovább kell segíteni a gyereket úgy, hogy mindent megad neki az hibát követ el. A legjobb segítség az ha már gyerekkorában céltudatosságra és kitartásra neveli. Én is ezt teszem. Amellett, hogy mindent megadok neki amit tudok :)