Utálom a nővérem, mert ellehetleníti az életem, és minden lehtőségtől megfoszt. Mit csináljak?

20 éves lány vagyok, nővérem 23. Nővérem leérettségizett, és azóta otthon van, nem csinál semmit, de ő a kedvenc. Maga után se mosogat, nem takarít, igénytelen, kövér és ostoba, a wc-t se takarítja ki maga után, alig tisztálkodik, állandóan büdös, ciki vele bárhova menni. Viszont a családban neki van a legjobb telefonja, legjobb sz. gépe, legjobb cuccai, több táska, kiegészítők, mint nekem és anyámnak összesen. Utálom, hogy nem csinál semmit, mégis mindent megkap. Én elsős vagyok egy elég nehéz egyetemen, mindig az volt a vágyam, hogy ide bejussak. Az anyagi helyzetünk pocsék, viszont csak költségtérítésesre vettek fel, de hajtok arra következő félévben, hogy átsoroljanak államira, mindenem jeles eddig a 2 félévben 2 kivétellel. Az államira való átsorolásra akkor van esélyem, ha valaki elmegy a felsőbb évfolyamból (vagyis nem regisztrál, passziváltat stb, különben nincs), mert akkor sorolják át a jelentkezőket, ha van hely is.

Most nővérem is jelentkezett egyetemre, hamarosan kiderül, felveszik-e. Apám mondta, hogy ha őt felveszik, akkor 2 tandíjat nem fog tudni fizetni, amit meg is értek, mert mint mondtam, az anyagi helyzetünk pocsék. És őszintén elmondta csak nekem, hogy a nővéremnek kell kezdenie az életével valamit, meg hogy helyre jöjjön magával, neki muszáj egyetemre menni (vagy szakmát tanulni, de ezt választotta), mert késő lesz, és szerinte így is késő 23 évesen a nulláról bármit elkezdeni. De én nem tudok a suli mellett dolgozni, mert eddig is olyan volt az órarendem, hogy soha nem volt egy szabadnapom, meg az órák is össze-vissza voltak egy nap, ehhez nem lehet munkát igazítani, csak hétvégére, de így is rengeteget kell tanulnom, akkor kiégnék. Másik alternatíva, hogy felveszek diákhitelt, de miért verjem magam adósságba? Nővérem eddig elkezdett egy egyetemet (tandíjas volt az is), de a vizsgaidőszakig nem bírta ki, mert lusta volt tanulni, de a bulik azok mentek.. Meg elkezdte a jogsit csinálni, azt is abbahagyta, mert nincs kedve. Bármibe belekezd, úgyis lesz@rja.. És akkor én verjem magam adósságba, meg rontsam el a lehetőségeim. Szüleim sem értem, miért nem "igazságosak", hogy fix anyagi keret van a tanulásunkra, miért nem 50-50% jut belőle kettőnknek.. Hanem szívjak én, mert "életrevalóbb" vagyok, az a hlye nővérem pedig élje vígan az életét, hogy közben ki van nyalva a segge, és semmit nem vesz észre abból, hogy 3 ember nélkülözik amiatt, hogy épp egyetemre akar menni, amit valószínűleg ugyanúgy otthagy, mint eddig mindent.

Bocs, ha hosszú lett, jól esett kiírni magamból. Várom a tippeket, tanácsokat, hogy hogy jöhetnék jól ki a helyzetből. Köszönöm!