A barátnőmnek hetente jönnek a bírósági felszólítások, hogy viszik a kocsiját, elzárják a csapját, kinyomják a szemét, stb. az adósságai miatt. Három kamaszt nevel, azok is szívják a vérét. Hogyan lehetne neki segíteni?

Nyugodtan le lehet itt pontozgatni mindenkit, tessék, tegyétek, de az anyagi helyzetet nem a 3 kamasz fogja megoldani. Még ha el is mehetnének diákmelózni, ott nem kapnak annyit, hogy az anyjukat kihúzzák a xarból.

Tessék eladni a kocsit, az nem fontos, hacsak nem munkaeszköz, de akkor meg a munkáltatónak kutyakötelessége beszállni a fenntartásába. Inkább örülne, hogy a gyerekei tanulnak. Ismerek olyat, aki arra panaszkodik, hogy a gyerekét se a tanulás se a diákmeló lehetőség nem érdekli, pedig már nem kamasz. Az anyuka ne a gyerkőcökre hárítsa a gondjait, mert a gyerkőcök szegények arról se tehetnek, hogy egyáltalán megszülettek.

Képzeljétek, hogy főiskoláig én se dolgoztam. Miért? Azért, mert tanultam kőkeményen, és nem volt időm dolgozni mellette, másképp nem lett volna meg a kitűnő érettségi mellé se a nyelvvizsgám se az ECDL vizsgám. Természetesen én is a nyakamba kaptam emellé a családi problémákat, bár nem mondták, hogy menjek el dolgozni, tudták, hogy még táborokba menni sincs időm, és téli szünetem se volt, mert akkor is tanulás volt. De hallgatni is rossz volt, mert elveszi az embertől a koncentrációt, az energiát. Mehettem volna egyetemre is, ha nem fáradok ki érettségiig idegileg és el tudtam volna menni felvételizni, de már nem volt erőm hozzá, így jó volt az a főiskola, ahova felvételi nem volt szükséges.

Bár többen írták, hogy adja el a kocsit, lakást, ha az ezekhez tartozó hitelek devizában vannak, akkor még rosszabbul is járhat, mint most.

Azzal sem teljesen értek egyet, hogy szegény kamaszok. Én azt olvasom ki a vérszívó kamaszokból, hogy nem, hogy segítenének az anyjuknak, hanem még tetézik is a dolgokat: pl. villany égve hagyják, elektromos eszközöket bekapcsolva hagyják, anya ezt vedd meg, anya azt vedd meg... Számomra ezt jelenti az, hogy "azok is szívják a vérét". Javíts ki kedves kérdező, ha rosszul értelmezem.

Segíteni én nem tudok, ha tudnék az adósságra megoldást, nekem sem lenne.

Viszont van rengeteg olyan házi praktika, amivel a jövőben lehet csökkenteni a kiadásokat, spórolni lehet. Csakhogy párat említsek: heti menü megtervezése, ésszerű bevásárlás, energiatakarékos életmód (nem stand by üzemmódban tartani a készülékeket, a TV előtt nem aludni: erre van az automatikus kikapcsolás), a meglévő telefon, internet, kábeltévé szolgáltatások átértékelése, ha feltétlen szükséges, akkor más szolgáltatók árának megnézése, nem pancsikolni, hanem zuhanyozni, fogmosás közben nem folyatni a csapot stb. Rengeteg spórolós ötlet van a neten is, érdemes körülnézni.

Engem is bevontak kamaszkoromban a házi pénztár alakulásába, így jobban át tudtam értékelni a kívánságaimat, hogy tudtam, hogy most van-e rá keret vagy sem. Nem vetettem meg a szüleimmel olyan dolgokat, amikre semmi szükségem nem volt, csak gizda volt, hogy nekem is van.

Egyébként meg nem feltétlenül abban kell gondolkozni, hogy menjenek el a gyerkőcök dolgozni, hanem anyának már azzal nagyon sokat segítenek, ha bizonyos házimunkákat átvesznek: egy 10 éves gyerek is be tud rakni egy mosást, ki tud teregetni, el tud mosogatni stb.

Ja, hat igy mar mindjart mas. Az osszes valaszolo mast irt volna, ha tudtuk volna amit most leirtal. Igy most mar en is az anyat sajnalom.

A gyerekeket o furikazza a szerelmukhoz??? Tampont o veszi meg a 20 evesnek? Na, adnek nekik!

Menjen ki mindegyik kulfoldre, es rendezze az onallo eletet. Kulfoldrol kellene kuldeni anyukanak annyi penzt amivel az adossagat rendezni tudja. 3 gyerekkel minimalis gyerektartassal egyedul maradni elhiszem hogy nehez. De sokkal szigorubban kellett volna venni a gyerekeket. Meghogy lezarjak az edesanyjuk elott a szamitogepet? Micsoda szemtelenek!

Egyertelmu, hogy a nagykoruakat mar nem kellene anyanak eltartania, teljesen hulyenek nezik ot. A kisebb gyerek meg otthon van, hiszen tanul. Anyanak a sarkara kell allnia, es a gyerekeket eszhez teriteni! 20 evesen mar nem kamasz, hanem felnott!

Az, hogy lezárják anyuka elől, még máshol is előfordul, ha van ok rá, én is lezárom előttük, mert volt rá példa, hogy belenyúltak a dolgaimba, és így kárt tettek fontos dolgokban, emiatt lett inkább több gép, mert én dolgozom-tanulok rajta (informatika), öcsém tanul rajta (érettségihez tananyagok, segédanyagok), anyukám dolgozik rajta és segédanyagokat szerez a munkájához (tanítónőként így állítja össze a dolgozatokat, és rengeteg dolog van a neten), apám dolgozik rajta (szövegszerkesztő, táblázatkezelő, bemutató készítő kell neki, és egy e-mail). Mivel egyszerre vagyunk itthon és párhuzamosan kell, csak hátráltatnánk egymást, ha 1 gép lenne, és ma már azért nem kerül sokba egy egyszerű gép, nekem csak a szakmám miatt kell bonyolultabb.

A másik az, hogy a kérdezőnek a barátnőjét nem kell sajnálni, ő rontotta el a nevelést, most már csak azzal tudja megfogni a gyerekeit, ha nem nyalja ki a gyerekei fenekét. Az oké, hogy a 17 éves tanul, hamarosan érettségi talán, az fontos, de extrákat ne fizessen már nekik, mert sose fognak értékelni semmit, és senki ne csodálkozzon, ha ilyenek, amikor anyuka még a kocsit is a fenekük alá teszi. Emiatt nem a gyerekei a hibásak, hanem egyedül ő. Most már nehéz, de csak magát hibáztathatja a helyzetért. Persze, hogy nem érdekli őket, hiszen az anyuka nem képes meghúzni a határt. Az apám öcsémmel ilyen engedékeny, és egy pimasz ember lett belőle, aki képtelen megérteni, hogy nem csak ő van a családban, és hiába volt egy nagyon jó testvér, de pár év alatt olyan változás történt nála, hogy rá se ismerek, és engem is bánt, aki az életét mentettem meg egy baleset során. Mindez azért, mert nem érzi a kapott dolgok értékét, hiszen megkapja feltétel nélkül, és azt már nem látja, hogy mindezeket azon az áron, hogy se anyunak se nekem nem jut.