Kezdek hülyét kapni anyától, hogy kezeljem ezt a helyzetet?
Több problémám is van, de igazából mind azt eredményezi, hogy egyre kevésbé jövünk ki egymással. Alapból se voltunk soha az a sülve-főve együtt anya-lánya páros, akik szinte barátnők. Nagyon különbözőek vagyunk, de eddig igyekeztem mindig tolerálni a heppjeit. Mostanában előjött nála ez a spórolási láz. Nem vagyunk gazdagok, de azért annyira nem is rossz a helyzet. Van egy házunk, kocsi hitelből + van még egy személyi kölcsönünk, de ezeket ki tudjuk fizetni, jó hát van mikor csak éppen, főleg most, hogy emelkednek a törlesztők. De emellett jut kajára is, persze az akciós cuccokat vesszük, de ezt régen is így csináltuk nem ez zavar. Hanem, hogy vmelyik nap elaludtam a TV előtt, ő benyitott reggel a szobámba és magából kikelve elkezdett nekem papolni, hogy hogy képzelem ezt, így is óriási a villanyszámlánk. Az nem érdekes, hogy ő szinte minden este alszik 1-2 órát a tv előtt mielőtt valaki arra jár és lekapcsolja neki. Vagy pl mostanában állandóan lecsesz, hogy ne engedjek annyi mosogatóvizet, mert telik az emésztő, meg jajj a vízdíj. A legújabb pedig, hogy csak 30 °C-on mossa a ruhákat, mert így nem fogyaszt annyi áramot, közben meg a törölköző büdi marad, de azt észre se veszi.
A másik gondom vele a spórolási mániáján kívül, hogy egyszerűen képtelen velem normálisan beszélni. állandóan támad, végig se hallgat csak leordítja a fejem és ráadásul mindig a legrosszabbat feltételezi rólam, aztán meg úgy tesz mintha mi sem történt volna és én ettől rosszul vagyok már. Pl eltörölgetek, de ott marad egy lábas a konyhaszekrényen véletlenül, akkor rögtön az van, hogy biztos direkt hagytam ott, vagy lefogy a budipapír és elfelejtek új tekercset elővenni, akkor biztos még erre is lusta voltam. Ha segítek neki és takarítok kicsit mire hazaér, akkor nem az, hogy "Kösz" hanem ezt kihagytad, azt kihagytad, az fel se tűnik hogy 5 másik dolgot megcsináltam, csak hogy ez vagy az kimaradt. Sőt mostanában azt veszem észre, hogy mint embert sem ismer igazán és a legrosszabbat feltételezi rólam. Múltkor hazamentem és tök jó kedvem volt vigyorogtam egyfolytában, erre megkérdezte, hogy mi történt, elmeséltem neki, hogy van egy pasi aki már nagyon régóta tetszik nekem és most pont összefutottam vele mielőtt elindultam haza és ettől van ilyen jó kedvem, de amúgy nem alakul semerre a dolog köztünk valamiért. Erre ő "Nős?" Tényleg ennyire nem ismer, hogy ezt feltételezi rólam, hogy egy nős pasira nyomulok?? Annyira szarul esett.
Mit kezdjek ezzel az egésszel? Már nem tudom, hogy lehetne ezen változtatni.
20/L
Próbáltam én már ezt a "Ha ilyen jól tudod, csináld meg te" módszert, de sz@rt se ér. Azért is csak hallgathatom, hogy még erre se vagyok képes, meg nem segítek semmit. Volt hogy egy egész napos takarítás után vágta a képembe, hogy nem csinálok semmit. És igen, dolgozom, karácsony óta diákmunkázok. De a pénzem nem kell neki, azt mondja gyűjtögessem csak, pedig akartam adni neki, de nem fogadta el.
A költözés lassan esedékes lesz, mert szeptemberben egyetemre megyek. Csak néha úgy érzem, az se fog segíteni a kapcsolatunkon. Bár ki tudja. Lehet, ha csak 2 hetente hétvégére jövök haza, akkor nem lesz időnk annyi idő alatt, hogy összevesszünk. De az is lehet, hogy még jobban eltávolodunk majd.
válasza: válasza:Na jól le lettem pontozva, de hát az igazság az fáj, nincs mit tenni!
Akkor jön a következő adag:
20 éves vagy! 20 éve lett volna arra hogy egy normális anya - lánya kapcsolatot alakítson Ő ki. Azért írom hogy ő mert "elvileg azért szült" téged, mert szeretett volna (bár ki tudja -bocsi), másrészről ő a felnőtt neki kellett volna ELSŐSORBAN a kapcsolat kialakítását kezdeményezni. Nos 20 év alatt ha ennyire futotta tőle( hogy leordítja a fejedet, miközben nem tudja értékelni a munkádat) akkor én azt tanácsolnám - ÉS SZINTÉN LEHET LEPONTOZNI K*RVÁRA NEM ÉRDEKEL - hogy távolodj el tőle! Szerintem te sem akarod azt hogy lehúzza a személyiségedet a negatívízmusával, pedig ha nem teszed meg - önmagadért- ez lesz. Mindezt TAPASZTALATBÓL írom. Én is ezeken mentem keresztül, majd 8 évre rá, rájöttem: TÖK FÖLÖSLEGES IDŐPAZARLÁS VOLT leüldögélni vele 1-2 hetente, beszélgetni 1-2 órákat! Semmit sem változott, nem is akart igazán... egy időben észre sem vettem, de olyanná váltam mint ő. Gondolom ezt sem akarnád....
Fősuli / egyetem /kolesz / albérlet jó ötlet! Viszont vizsgaidőszakban ne akarj haza menni, mert akkor még 2 lapáttal rá fog tenni a viselkedésére!!!! Sőt akkor még azt is fogja hangoztatni, hogy ilyen az élet!
Én azt tanácsolnám neked, hogy amilyen hamar csak lehet állj a saját lábadra.
Ui: nekem is van tesóm, aki az ország másik végébe költözött, csakhogy minél messzebb. Neki igen is bejött. Egy ideig otthon laktam, amikor jött akkor anyám feltűnően megváltozott, persze ez csak addig volt úgy ameddig el nem ment (2 napig)..olyan cukormázas volt...aztán elutazott a tesóm, majd a háta mögött jól kibeszélte anyám.
nem is tudom igazán mi a jobb? Tudni hogy nem ilyen cukor-mázas, vagy nem tudni (vagy nem akarni tudni) és mosolyogni két napig mikor lemegyek hozzá meglátogatni?
Ja igen: ÉS LEHET LEPONTOZNI, DE ILYEN AZ ÉLET!
Nem pontoztalak le, nem tudom miért írtad.
Egyébként valahol igazad van. Az a legszarabb, hogy mindemellett tudom, hogy nemcsak becsúsztam, hanem nagyon is akart és mégse sikerült olyan jó kapcsolatot kialakítania velem.
válasza:Előző vagyok!
Nézd, fel a fejjel! Ilyenkor mindig gondolj arra, hogy figyelni fogsz arra hogy ha lesz egy gyerkőcöd akkor ne kövesd el ugyanezt a hibát!
Talán még egy kis pszichoterrort is bevethetsz, ha már nagyon nem tudsz mihez nyúlni: célozgass arra, hogy minden egyes nappal kevesebb van az életetek hátralévő részéből (főleg neki)... lehet ettől megjön az esze...de ennek is akkor lesz hatása, ha megfelelően tálalod...
Vagy még az is eszembe jutott, hogy mi lenne ha előadnád egy esős napon, hogy éppen jöttél haza és melléd csapott be a villám, kb 2 méterre... talán ez a kis füllentés akár egy percre is elgondolkoztatja a "jó anyádat" hogy becsülje meg az élet minden egyes másodpercét amit veled tölthet el, mert az élet rövid...
Apropó... pszichoterror 3.rész: Akár ezt is mondhatnád sokszor: az élet túl rövid, biztos hogy állandó kötekedéssel, aggódással szeretnéd eltölteni? VAjon mi lenne ha például holnap valamelyikünk meghalna? ..stb...
(amúgy nem neked szántam a lepontozást, hanem a válaszolóknak címeztem :))
Tényleg fel a fejjel, és ne hagyd hogy lehúzza a hangulatodat!
válasza:Ugyan már! EGY esetből nehogy már VALAMENNYI családra, szülőre, anyára következtessetek!
Jól néznénk ki, ha mindenki ugyanolyan lenne, ugyanúgy viselkedne.
És véletlenül se hibáztassuk csak másikat, főleg, ha képtelenek vagyunk magunkban hibát találni...
Szerintem egy kapcsolat elromlásáért -legyen az szülő-gyerek, vagy akár párkapcsolat-, mindig legalább ketten felelősek. Még akkor is, ha nem azonos arányban. De ha csak a másikra mutogatunk, akkor sose fog megjavulni az, ami elromlott. Lehet, néha az is elég volna, és elindítana valamit, ha hangosan elsorolnád anyukádnak, te miben érzed, hogy javítanod, változtatnod kéne.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!