Hogyan kezeljem ezt a helyzetet?

A lényeg annyi, hogy elvégeztem egy egyetemet államilag finanszírozott képzésen, de rájöttem, hogy igazából nem érdekel és mással szeretnék foglalkozni.

Így idén ősztől elkezdek egy másik egyetemet, azt ami tényleg érdekel, és amivel később foglalkozni is szeretnék, de az már sajnos költségtérítéses. Havi 200.000 Ft körüli összeget kellene befizetni, ami nagyon sok, de talán diákmunkával és a tartalékjaim felhasználásával fizetni tudnám.

Eleinte még nagyon zavart a dolog, és féltem is tőle, hogy menni fog-e. De utána örültem, mert úgy gondoltam, hogy ha suli mellett diákmelóban dolgoznom kéne, akkor jobban tudom majd értékelni az egyetemet, és biztos mindent maximálisan komolyan veszek és motivált leszek, hisz itt már én magam dolgozom meg a pénzért.

Viszont pár hete egyik nagymamám felajánlotta, hogy fizeti nekem a teljes tandíjat. Én egyből mondtam, hogy rendben, de teljes egészében vissza fogom fizetni.

És, itt estem egy nagy dilemmába. Félek, hogy így kevéssé leszek motivált, hisz nem az én pénzemet költöm a tanulásra. Persze, elvileg mégiscsak az enyémet, hiszen fogok majd dolgozni suli mellett, és az így keresett pénzt visszafizetem a nagyimnak.

Viszont attól félek, hogy semmiképp sem akarja elfogadni majd, hisz világéletében minden pénzéből minket támogatott, és ha el is fogadja azt a pénzt, akkor úgyis ránk költi majd. És felmerült bennem a kérdés, hogy vajon nem lenne-e jobb, most egyetem mellett nem dolgozni, és inkább teljes egészében a tanulásra koncentrálni, és majd munka mellett visszafizetni a tandíjat.

Bocsánat, az írásom vége már eléggé zavaros, de én is zavarodottnak érzem magamat. Nem tudom mit tegyek most, hogyan kezeljem ezt a helyzetet.

Lelkiismeretfurdalásom is van, hogy milyen hülye vagyok, hogy nem azt tanultam már előszörre is, ami érdekel, és akkor most nem kéne ezt a rengeteg pénzt "feleslegesen" kifizetni.

Ti mit gondoltok erről?

Hogyan kezelnétek ezt a helyzetet?

Előre is köszönöm a válaszokat! :)