18 év felettiek, Ti mennyi pénzt adtok a szüleiteknek?

Amíg suliba jártam, volt ösztöndíj, néha munka meg egyebek, de nem adtam belőle haza, hanem úgy beszéltük, hogy abból fizetek mindent (kaja, utazás, kollégium, könyvek, egy-egy ruha, stb.). Erre épp hogy elég volt, ha spóroltam.

Most munkát keresek, biztosan fogok belőle hazaadni, vagy más formában hozzájárulni (pl. bevásárlás), de nem tudom, mikor találok...

Nekünk nagyon sajátosan alakult, de hátha érdekes lehet:

Amíg tanulók voltunk, mellette nem dolgoztunk rendszeresen, csak alkalmi jelleggel vagy nyári szünetekben. Ekkor úgy a bejövő pénz negyede-harmada körül adtunk bele a családi háztartásba. Viszont közös családi vállalkozásunk volt régen, tehát mikor már rendszeresen dolgoztunk, akkor a fizuból volt egy összeg, ami kb a harmada volt, hogy leadtuk a szülőknek, de aztán inkább úgy csináltuk, hogy picivel kevésbé lett béremeléskor megemelve a fizetés, és a ház működtetése (többgenerációs) pedig céges égisz alatt. Így a fizetésből csak az ennivalóra, ruhára, autózásra költöttünk.

Diákmunkából nem adtam haza, de onnantól kezdve nem kértem pénzt semmire. Lakhattam és etettek, de minden mást én álltam magamnak. Amikor 20 évesen főállásban kezdtem dolgozni, megvártam a próbaidő végét és össze is költöztem az akkori barátommal, így akkor sem kértek. Amikor most decemberben visszaköltöztem, már tervben volt az újabb költözés, így nem kértek most sem.

Ha adnék, szerintem olyan 25-30 ezret adnék bele.

Férjem havi 40 ezret adott oda a szüleinek, de csak hétvégén volt otthon, vagy sokszor még akkor sem. Aztán összeköltöztünk, és először a szülő házban laktunk, és úgy beszélték meg a szüleivel, hogy továbbra is 40 ezret ad, csak most már otthon is lakik. :)

Aztán vettünk egy házat, ahova a szülők is jöttek. (édesanyja nagyon beteg volt, és felügyeletre szorult. Igy volt mindenkinek egyszerü. Külön éltünk, megvolt mindenkinek a magánélete, és mégis egy pillanat alatt ott voltunk, ha anyósomnak kellett valami, és nekem sem volt rossz, mert ha apósom vigyázott a gyerkőcökre, akkor egyszerüen csak 1 ajtóval odébb kellett őket vinni. Ráadásul akkor voltak az unokák a mamánál-papánál, amikor csak akartak.) Akkor úgy volt, hogy mindenki fizeti a saját rezsijét, viszont én mostam, és főztem rájuk is. (+2 tányér étel ide, vagy oda, mindegy volt és az a pár szem ruha sem foglalt sok helyet a mosógépben.)