Bosszú vagy sem? Mihez kezdjek most? Összeomlottam.
A lényegre térek,mert nagyon hosszú történetről van szó. 15 évesen úgy alakult az életem,hogy elköltöztem anyámtól, összeköltöztem párommal. Agresszió,fenyegetés,feljelentés,minden volt,és végül elegem lett,ott hagytam csapot-papot. Anyám továbbra is felvette,felveszi értem a pénzt,családit,gyerektartást,satöbbi,bulizni jár,öcsém pedig szakadt ruhákban van.
Pár hónap múlva leszek nagykorú,viszont már most elkezdenék dolgozni,így adószámot kellett igényelnem,amihez kellett az ő aláírása. Rávettem,aljött velem,elhordott mindennek, "mert te csak akkor keresel,ha kell valami". Mindenkit maga mögött hagyott ez a nő,nagymamám idegileg belerokkant,nagypapámról nem is beszélve. Pasiról pasira jár,öcsém is teljesen tönkre van,de sajnos ő is meg van bolondulva.
Lényeg a lényeg,megmondtam neki,hogy amint töltöm a 18-at átkérem a családit a nevemre. Mire a képembe vágta,hogy "kijött rajtam apám vére",és hogy inkább lemond a családiról,de én nem fogom megkapni.
Mintha egy tőrt vágtak volna belém,sok mindent képzeltem róla,de ezt a mocsokságot nem. Borzalmas érzés,mikor én még a költözésem után is adtam haza pénzt,nála van egy TV-nk,számítógépünk,és ezt teszi. Most elköltöznek messzire. Legszívesebben megfojtanám,nagyon fájdalmas ez így. Mamámék felhívták,hátha sikerül meggyőzni(több mint egy éve nem áll velük szóba anyám) de még én voltam a mocsok " ha elköltöztél,tartson el a pasid",meg " elvitted a fritőzt"(megjegyzem ő adta nekem).
Mihez kezdjek most? Egész nap bőgök,ideges vagyok. Ennél még az is jobb volt,hogy fél évig nem beszéltünk(persze ezt is rám fogta,hogy én nem kerestem(mert elegem lett a szarkavarásból).
Belegondolok,hogy 17 éves vagyok,maholnap 18,és nincs anyám,egyedül nagyszüleim törődnek velem,de ők is 250km-re vannak innen. Mégha felnőttként élek,kell élnem,akkor is szükségem lett volna a szeretetre,kedvességre,nem arra,hogy meglopjanak.
Most fűt a bosszúvágy. Bármit megtennék,hogy visszavágjak,egyben sírhatnékom is van. Mindenki azt mondja,nyeljem le ezt a békát,de nem megy. Mit tegyek? Kérlek adjatok tanácsot.
JÓZSEF ATTILA: TISZTA SZÍVVEL
Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.
Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.
Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom.
Hogyha nem kell senkinek,
hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.
Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek
s halált hozó fű terem
gyönyörűszép szívemen.
szerintem hagyd hátra az egész kompániát, ha jól értettem, anyád rossz, öcséd rossz, a nagyszüleiddel tartsd a kapcsolatot
minél előbb próbálj szerezni vmi kuckót, egyszerű munkát, aztán, ha leérettségiztél, lesz szakmád, kereshetsz vmi komolyabb állást.
az érzelmeidről annyit, h ha az ember akarja, ki tud irtani magából mindenféle érzést (lsd: Üvöltő szelek, Heathcliff), az elején nehéznek tűnik arra gondolni, h érzelmek nélkül élj, de ha már kiszorítottad magadból, akkor nem lesz rá szükséged, tökéletes realista leszel, akinek egyetlen célja az, h "igazából mindegy"
gondolja arra, h nem sokára úgyis meghalsz, és egyszerűen nem leszel, nem fog létezni az elme, ami szenvedne, hanem más elmék fognak szenvedni, de azok is eltűnnek, aztán eltűnik az emberi civilizáció is, majd a Föld és a Nap is, de az a nagy valami, ami minden irányba végtelen, még tovább fog létezni, a végtelenségig...
hol van ehhez képest a te problémád? ebben a létben nincsenek problémák, itt minden csak úgy van, aztán egyszer csak már nincs
gondolkozz sokat azon, h az idő végtelen, ha ezt felfogtad, akkor akár önygyilkos is lehetsz, mert tökmindegy, mit csinálsz
F/16





Utolsó, annyira értelmes embernek tűntél, míg az utolsó sorokat elolvastam. Nomindegy:)
Kérdező, értelmes dolgot nem tudok hozzászólni sajnos, csak az eddigieket ismételném, ne foglalkozz vele, stb. Viszont az lenne a kérdésem, hogy amúgy a pároddal jól megvagytok? Ő hány éves? Dolgozik? Hogy tudtok megélni?
Ilyen dolgokra lennék kíváncsi. Persze ha nem akarsz, nem muszáj válaszolni, de nagyon érdekelne.
válaszolok szívesen. párom idén tölti a 31-et,dolgozik,bár nem keresi túl magát. elég jól megvagyunk,leszámítva a piszkos anyagiakat,hó végén már nem mindig van pénz...
piszok nehezen vagyunk meg,de egymást nagyon szeretjük.





Kérdezz rá az illetékes helyen, hogy a papírokhoz tényleg kell-e édesanyád ill. milyen megoldás van ilyen esetben (nem hajlandó aláírni, de nem laktok együtt, nem tart el).
Anyukáddal, amennyire tudtod, szakítsd meg a kapcsolatot, mert csak mérgezitek egymást. Le kell mondanod a szeretetéről. És ne állj bosszút, mert csak magadnak ártasz vele, még több veszekedést, bajt szítasz, ami esetleg a többi családtagra is kihat. Ha bántod, nem éred el, hogy bűntudata legyen, csak azt, hogy még jobban utáljátok egymást.
Fordulj a nagyszüleid, szerelmed szeretete felé és szeresd őket. Ha öcséd hozzád fordul, szeresd őt is.
Sajnállak, hogy ilyen fiatalon át kell élned mindezt :( Szerintem csak úgy tudsz kilépni ebből a körből, ha megszakítod a játszmát és saját szabályokat állítasz fel. Próbálj egy élhetőbb életet felépíteni és jobban csinálni, mint anyukád.





Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!