Mit tegyek es hogyan kezeljem ezt a szituaciot? Mindenki azt mondja nagyzolok, pedig nem

23:06

Ne haragudjàl, de nem akarok vitàba szàllni veled és a kérdezot sem akarom védeni. Miért baj az, ha õ 3 év utàn amerikainak érzi magàt?

Az itt élõ honfitàrsaim letagadjàk, hogy magyarok, màs àllampolgàrùnak adjàk ki magukat. Szàmomra az ilyen emberek a szànalmasak.

Én is hozzászólok a témához, mert van releváns tapasztalatom.

Én három éve élek Dániában, de egyáltalán nem felejtettem el magyarul, sőt.. Direkt figyelek rá, szüleimmel, barátaimmal természetesen magyarul beszélek, és rendszeresen olvasok magyar íróktól is.

Akcentusom egyáltalán nincs. És igen a szavak az elején nem mindig magyarul jutnak eszembe, de ez belefér.

A kérdés az, te mit akarsz. Ha emlékezni akarsz az anyanyelvedre, akkor emlékezni fogsz. Ha meg nem, akkor nem fogsz. De szép és különleges nyelv a magyar, ne felejtsd el! :)

Ja, elmesélem, hogy van egy magyar fiú, Józsinak hívják, BAZ megyéből származik.. Erasmusosként ismertem meg. Ausztráliában élt pár évet a családjával, és Mitchként mutatkozott be, és ausztrálnak állította be magát. Véletlenül megtudtam, hogy magyar, és beszéltem volna hozzá magyarul, de angolul válaszolt, hogy ő már nem tud magyarul.. Hónapokkal később kiderült, tud magyarul, és sok minden más is, de tökmindegy, addigra teljesen leírta magát mindenki előtt. Ilyen sose légy.

Én se véletlenül vagyok külföldön, de azért akármi történik, magyarok vagyunk, ez tény.

Hát akkor ezt kapd ki, kérdező:

A tesóm (21) meg én (24) nagyon hamar nagyon jól tanultunk meg angolul, mondhatom, hogy anyanyelvi szinten. Nagyon régóta mindent angolul csinálunk: csak angol nyelvű zenéket hallgatunk, angol nyelvű könyveket olvasunk, filmet, sorozatokat a gépen nézünk eredetiben. Sokszor egymásnak is angolul beszélünk. (Pl. nem tudok olyan magyar szót, amit a "devastated" helyett használnék.) Álmodni is többségében angolul szoktam.

Normálisan beszélünk magyarul, és mégis sokan kérdezték már meg tőlünk, hogy külföldiek vagyunk-e, mert furán mondjuk az r, t, d betűket. (Pestiek vagyunk.) Rólam két angoltanárom is feltételezte, hogy éltem az USA-ban. Úgyhogy szerintem ez nem felvágás, az viszont furcsa lehet, hogy pl. milyen tévéműsort keresel. Nem tűnik fel, hogy RTV van a kezedben TV Guide helyett?

Én 12 évesen 1 évet tanultam Németországban, és mikor hazajöttem az én kiejtésemen is érződött, hogy külföldön voltam. Egyszerűen teljesen másképp hangsúlyoztam. Hamar visszaálltam, de sejtheted, hogy 12 évesen én sem rongyrázásból csináltam. Van aki erre fogékonyabb. Vannak soproni rokonaink. Ők is erősen másképp beszélnek, mint mi budapestiek. Mikor kiskoromban nálunk töltöttem a nyáron néhány hetet, teljesen átvettem azt a stílust. Ez szerintem nem olyan nagy baj, és nem mindenki azért csinálja, hogy felvágjon. Biztos vannak jó páran olyanok is, de biztos, hogy olyan is van, akire egyszerűen jobban ragadnak az ilyen dolgok.

A rosszindulatú megjegyzésekkel meg nem kell törődni, úgyis mindig találnak az emberen fogást, ha akarnak, főleg, ha irigyek.

Unokatestvérem 10 éves korától kint él, a családban is angolul beszélnek, egyedül az itthon maradt rokonság a "magyar szál". Most 27 éves, de az érkezés utáni néhány órás "ööö...hogy is mondják"-ot leszámítva nincs akcentusa és a szavakat se felejtette el. A szókincse is a korának megfelelő.

Kérdeztem, hogy ez hogy sikerült? Mondta, hogy semmi extra, nyaranta 1-2-3 hétig itthon van, évi egy könyvet elolvas magyarul, néha ránéz magyar hírportálokra a neten.

19 éves korra kiforr a szókincs, a hangképzés 14 éves kor után rögzül... Én is éltem két évet Ausztráliában, mégse "szpráj"-nak ejtem a "spré"-t Magyarországon. Igen, leszállás után nekem is gondolkozni kellett egy kicsit a szavakon, de 1-2 nap alatt teljesen átálltam.

Nincs semmi baj se az akcentussal,se hogy angolul jutnak eszedbe szavak.

Apum is anyanyelvi szinten beszél,igaz,ő oroszul,ő is sokszor mondja,hogy van,amikor oroszul jutnak eszébe a szavak,vagy van,hogy úgy egyszerűbb kifejeznie magát. Ő magyarországon él ugyan,de napi több óra szinten használja a nyelvet,érthető.

Az akcentusról annyit. Rokonom kint él amerikában,igaz,ő már pár évtizede. Nem felejtett el magyarul,hiszen mindig hívja a családot,de borzasztó erős akcentusa van,én személy szerint néha alig értem,amit mond.

Na,meg gondoljunk bele,egy-egy tájszólást is milyen könnyű elsajátítani,elég csak pár hétig az adott környezetben tartózkodni. Kiskoromban heteket töltöttem rokonoknál vidéken,amikor hazamentem újra hetek kellettek,mire "elmúlt" a tájszólásom. Manapság más vidékre járok sokat,igaz nem heteket,de sokszor,és egyre gyakrabban veszem észre,hogy elsajátítottam azt a tájszólást is,és egyre többször már itthon is úgy beszélek.Nem akarok,nem szándékosan,de beleszokik az ember.Miért lenne ez másként 3 év külföldi tartózkodás után?