Vajon érdemes szólnom akármit is, vagy hagyjam, nehogy sértődés legyen?

Egy rokonomról lenne szó. Nem tartom rossz anyának, mert tényleg gondozza a gyerekeit, de sokat vagyok velük, így látom, hogy telnek a napjaik. Igaz, megfőz, etet, minden kötelességnek eleget tesz, de a gyerekek napjai annyira siváran telnek, hogy rossz nézni. Ha velük vagyok, igyekszem valahogy lefoglalni a kicsiket, mert hajlamosak szétszedni a lakást, sok az energiájuk, és ha rosszalkodnak, az anyuka és kiabál, és rögtön elkapja őket egy kis elfenekelésre, jön a sírás, negyed óra nyugalom, majd megint nyüzsögnek. Sok fejlesztő füzetet vettem már nekik, minden olyan játékot, ami nemcsak lefoglalja, hanem okosítja is a gyereket, de ezeket a játékokat az anyuka elteszi a szekrénybe, és a gyerekek egymást tépik unalmukban. Nemrég megkértem, hogy keresse elő a fejlesztő füzeteket, és láttam, hogy hozzájuk sincs nyúlva, de amint előkerültek, a gyerekek rávetették magukat, és csend lett. Az anyuka szerint azért nem vesz elő semmit, mert a gyerekek csak összefirkálják, tönkreteszik. Nekem az a véleményem,(hiszen azért vettem nekik) hogy inkább azt firkálják, mint hogy egymást tépik, és az anyuka meg veri őket, de nem merek szólni semmit, mert nekem nincs gyerekem, és tudom, hogy ez így nem illő. Mást nem tudok tenni, minthogy ha ott vagyok, akkor elővetetem a játékokat, és lefoglalom őket, de ha nem vagyok ott, akkor nem tudok segíteni. Szólni nem merek :S Szerintetek megérné erről az anyukával elbeszélgetni? Mit tehetnék, hogy a gyerekek ne unatkozzanak játékok nélkül, amik megvannak, csak a szekrényben, és fejlődjenek jobban? (Mások szerint is kicsit le vannak maradva, még anyuka is szokta mondani).

Kérem, aki tud tanácsot, az segítsen! Köszönöm.