Kinek milyen a kapcsolata az anyósával?

Én nagyon imádom az enyémet, a legjobb fej nő akit ismerek:)

Nemrég elköltözött, hogy hagyjon minkett kettesben és nagyon hiányzik...

Nem szeretem, de ez kölcsönös.

Valaki írta,hogy az a nyitja a jó kapcsolatnak, hogy egyenértékűnek kell kezelni a saját anyánkkal.Kezelj egy olyan nőt úgy, aki elbújik a másik szobába a 6 hónapos fiaddal és csokival tömi ( vagy teljesen mindegy mivel, olyannal amit te nem adnál neki ennyi idősen és direkt megkérted, hogy ő se adjon neki). Nekem nem ment, és millió ehhez hasonló dolgot művelt, jóban vagyunk mióta nem jöhet ide. Nem beszélünk.

15:46-osnak:

én írtam, hogy úgy kell kezelni, mint a saját anyánkat, de nem így értettem. Hanem mindig megkérdezni magunktól, őszintén: ez a probléma akkor is ugyanekkora probléma lenne, ha az én anyám tette volna?

Pl. ha az én anyám tenne ilyet, mint amit te leírtál, akkor ugyanúgy leosztanám, mintha anyós lenne. Tehát ami az egyiknél elviselhető, azt kell elviselni a másiknál is, így értettem.

Annyira, de annyira szeretnék egy olyan anyóst, akivel tudnék beszélgetni, akihez szívesen megyek és szívesen látom, ha jön! Nekem ez nem adatott meg. :-(

Az anyósom egy álszent nyanya, folyton papol a szeretetről, de csak azt "szereti", már ha képes ilyen érzésre, akivel egy szektába jár hétvégenként. Évente párszor látom csak, de az is bőven több, mint elég.

Legutóbb egy esküvőn találkoztunk (egyik rokonunk ment férjhez), a 9 hónapos kisfiamat, akit összesen kétszer látott, kikapta a kezemből és eltűnt vele - elvitte mutogatni, milyen nagyszerű nagymama is ő - az már nem volt baj, hogy a gyerek éhes volt, épp vittem volna szoptatni. Később a lagzi alatt az étteremben a két és fél évesem rajzolt az erre a célra kialakított kisasztalnál, tudom róla, hogy soha, semmilyen körülmények között nem megy el sehová anélkül, hogy szólna, megbízható kislány. Természetesen fél percenként odanéztem, mit csinál, rajzolt ügyesen, elmélyülten. Mi pár méterrel arrébb beszélgettünk néhányan, egy pillanatra vettem le a gyerekről a szemem, amíg a másiknak a cumiját kerestem meg, mire visszanéztem, a lányom sehol. Idegen hely, tömeg és a lányom nem hozzám jön, hanem eltűnik, pedig látja, tudja, hol vagyok? Ráadásul mindezt egy perc alatt?

Kerestük mindenütt. A férjem találta meg, a nagyanyja kivitte az udvarra sétálni. Védekezésképp annyit mondott, hogy de hát vele volt, nem idegennel. Igen, én is tanultam az esetből, innentől kezdve még rokoni társaságban sem fogom róla egy cumikeresésnyi időre sem levenni a szememet, de az biztos, hogy egy normális ember nem csinálná ezt így. Anyám még akkor is szólna, hogy kimennek az udvarra, ha amúgy tudom, hogy vele van a gyerek. És ezek csak az apró húzásai.

Amikor az első babánk pocakba került és a férjem boldogan felhívta, hogy képzeld, anyu, apa leszek, annyit mondott: minek nektek gyerek?

Névnapjára, születésnapjára elég sokat költünk mindig, tisztességesen fel van köszöntve, legtöbbször megkérdezzük, mit szeretne, hogy ne fogjunk mellé, olyat adjunk, amit szeretne vagy amire szüksége van. Legutóbb egy elég drága, jó fajta vitaminokat forgalmazó cég termékeiből vásároltunk be neki, mert azt mondta, szüksége van rá. Két nappal később felhívott és elmesélte, milyen szuper, hogy sógornőmék pénzt adtak neki, mert ő arra a hajlított talpú cipőre gyűjt, és a pénz a legjobb ajándék. Most erre mit mondjak?

Na de itt nem a panaszaimat akarja gondolom senki hallgatni. Mindenesetre sok a gondom az öreglánnyal. De még hogy nekem, az rendben lenne, de a saját fia sem tud vele kijönni. :-(

Szia! nekem csak 4hónap mulva lesz az anyosom:) de nagyon birom, ritkán talizunk, de akkor jokat tudunk beszélgetni, ha vmiért összevesztem párommal akkor megtudjuk beszélni és nem ugy ha fiát védi, hanem az mellé áll akinek igaza van.

szóval szeretem nagyon! :)

21N

A válasz írója 80%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: tegnap 15:56

Értelek(: