Szoktatok a párotokkal csúnyán beszélni?

A hangsúly akár ellenkező tartalmat is adhat egy szónak. A férjemnek szokása, hogy ha hülyeséget mond (pl fáradt és a nadrág helyett fogkefét mond), én meg viccesen szóvá teszem, akkor szokta mondani, hogy "kussoljá' ". De annyira aranyos, kicsit nyafogós hanghordozással, hogy minden élét elveszi a szónak.

Teljesen más lenne, ha komolyan, emelt hangon mondaná, az már sértő lenne.

De k.csög és paraszt is voltam már nem egyszer, de ezeken se tudok megsértődni, mert a hangszín nem bántó.

nem, mert iszonyat sértődős :)

mondjuk ha nagyon kiborít, és összeganézza a frissen kitakarított lakást, akkor hozzávágom a fejéhez, h igénytelen, vagy lusta.

inkább a lelkére hatok, és elmondom neki, h milyen szarul esik, ha nem becsüli meg a munkámat.

a b.aszd meg, menj a csába és hasonlók még nem hagyták el a számat, amikor hozzá beszéltem. akit szeretek, azzal nem beszélek így.

Nem.

Nem tudnék neki ilyet mondani, mert szeretem. Tőle sem tűrném el, egyszer mondott rám csúnyát viccből, még az elején, akkor világosan megmondtam neki, hogy számomra ez nem vicces, és nálam ez nem fér bele a kapcsolatba. Azóta nem mond semmi csúnyát.

Olyat SENKINEK nem mondanék, hogy "utállak", mármint akit egyébként szeretek. Se páromnak, se szülőnek, se barátoknak, senkinek.

Azt szoktam mondani, hogy "utálom, amikor ezt csinálod". Van némi különbség, nem? :)

Nálam a legdurvább az "elmész te a jó büdös fenébe" szokott lenni. De se azt nem mondom, hogy hülye vagy, se azt, hogy bunkó vagy, hiszen nem lennék együtt egy hülyével, vagy bunkóval. Ha az lenne, nem lennék vele. Az aktuális viselkedés az, amit minősíteni szoktam. Pl. "hagyd már abba a bunkózást", vagy "muszáj ilyen bunkó módon viselkedni?". De szerencsére nem is gyakran van okom ilyet mondani.