Hogyan mondjam el a nővéremnek, hogy ne bántsam meg, hogy legyen kicsit igényesebb a külsejére?

Én voltam így (arra a kérdésre, hogy hogyan jutnak el a nők idáig). Ha zsíros volt a hajam, és nem volt kedvem megmosni épp akkor, simán összefogtam, ruhából is felvettem azt, ami először a kezembe akadt, és mentem a dolgomra. Végül rájöttem, hogy mi a bajom: ráuntam saját magamra. Levágattam a hajamat, így mostmár van kedvem megmosni, mert nem félnapos művelet (most se rövid azért, de ennél hosszabb volt), sosem zsíros mostmár, mert jövök-megyek megmosom, szárítani se kell, és kész. Ruhából pedig olyanokat vettem, amit tényleg szívesen hordok, nőnek érzem bennük magam, így már válogatni is van kedvem, hogy mikor melyiket vegyem fel, nemcsak egy póló a százból. Nem tudom, hogy a nővéred a kilókkal hogy áll, ugyanis aki elhagyja magát, az meg is hízik, nekem is volt pár plussz kilóm, de ebből jött az, hogy azt is kedvem lett leadni, és szépen lassan le is megy már az összes, a nagyrésze lement. Szóval az indulás az újítás volt, az, hogy rájöttem, hogy valójában mihez is van kedvem.