Mióta nem kérdezitek meg otthon hogy elmehettek-e?

Nem tudok időpontot mondani, mióta döntök szabadon. Amíg otthon laktam, fokozatosan alakult ki a szabadság, nem úgy volt, hogy 16 éves lettem, aztán mehetek, amerre akarok. Rendszerint elmondtam, hogy merre megyek és kb. mikor jövök, kérés nélkül is.

Az, hogy ki mikor engedi a gyerekét szabadon mászkálni, attól is függ, hogy milyen a gyerek. Ha azt látnám rajta, hogy 18 évesen felelőtlenül döntene, hajnalban járna haza, akkor nem szívesen engedném neki. Vannak azért időbeli korlátok, hogy mikorra érjen haza egy kiskorú, de úgy szeretném ezt majd nála kialakítani, hogy egyikőnk se érezze tehernek. Szeretném, ha tudnám, hogy merre van, ha elérhető lenne, ha kell, és ő is elérhessen, ha kell. Szeretném tudni, mikor ér haza, és ettől jelentősen ne térjen el, vagy szóljon, ha több mint fél órát késik. De ez még messze van, még csak 3,5 éves. :)

általános iskolás koromban még kértem engedélyt.

olyan 15 éves korom óta nem, de mindig szóltam, hogy hova megyek és kikkel meg hogy mikor várható az érkezésem.

A gyerekem szabadon dönthet csak nem a kimenőjét illetően.

15 éves koráig hétvégén max 9, hétközben pedig 7

nekem kamaszkoromban annyira szoros volt a programom (tanulás és sport), hogy nemigen volt időm elmászkálni. ha mégis volt egy-egy alkalom, akkor megkérdeztem, mehetek-e, mivel ismerték a barátaimat és azok szüleit is, általában elengedtek, és anyu segített készülődni. aztán mikor főiskolás lettem, csak bejelentettem, hol vagyok, ez viszont természetes volt amíg otthon laktam (26 évesen költöztem el, az eljegyzésem után a férjemhez).

tehát szerintem okos szülő nem a direkt tiltást választja, hanem gyerek kortól úgy alakítja a gyereke érdeklődését, társaságát, hogy se ideje, se igénye ne legyen a csavargásra. anyámnak bejött :)

29/N

Nem nagyon emlékszem, hogy kérdeztem e valaha, hogy elmehetek-e. Már kicsi koromban sokáig lent voltam a barátnőimmmel, nem emlékszem az órára, de szerintem 9-10 körül lehetett, mikor hazamentem, mikor sötétedett( nyáron). Aztán sokáig úgy 10 körül jártam haza, mert kb mindenki akkor ment, mit csináljak én egyedül. 16-18 évesen már maradhattam ameddig akartam, de azért szóltam mikor elmentem és hogy éjjel vagy reggel megyek haza, hogy tudják, de ez utána is így volt. Már nem lakom otthon, pedig néha olyan jó lenne szólni anyukank, hogy hányra érek haza...

Amúgy engem is kiakasztott az a kérdés, írtam is hozzá, szerintem is dúrva, hogy egyeseket ennyire fognak. Nekem ne mondja senki, hogy ez jót tesz. A szocializálódás szerintem ugyanolyan fontos a gyerek fejlődésében, mint bármi más. Ha minden programból kimarad, meg a szülei sehova nem engedik, nem sok barátja lesz, ami naygon megvisel néhány fiatalt. Aztán csodálkozunk, hogy annyi kamasz öngyilkosságról hallunk. Miért? Mert azok a gyerekek nem bízhattak meg a szüleikben se, hogy elmeséljék a problémájukat( a nagyrészük ilyen szigorú szülő, kuatások bizonyítják), a túl nagy szigor miatt nem tudtak igazi barátokat szerezni, el vannak veszve a világban. Szerintem többet ártunk a gyereknek, az ilyen szüntű szigorral... De ezt minden szülő maga kell eldöntse. Nekem még nincs gyerekem, de ha lesz, úgy fogom nevelni, ahogy a szüleim engem. Ha kint is maradtam, akkor is tudták, hogy nem csinálok hülyeséget és meg lehet bennem bízni. Ezt elérni, az a nevelés, nem az, ha hazaparancsoljuk 9re a 17 éves, majdnem felnőtt lányunkat.

24/N

1. Kb 15 éves koromtól megmondtam hova megyek és mikorra jövök, az egyetlen kikötés az volt, hogy pontos legyek, de ezt az egyet tényleg szigorúan vették. Ekkor még beleszólhattak volna, de nem jártam olyan helyre ahova ne engedtek volna el.

2. Kb 17-től már csak azt mondtam, hogy mikor jövök, azt hogy hova már nem feltétlen, max ksőbb meséltem el.

3. 18 évesen meg elmentem egyetemre albérletbe... onnan már nem volt kitől elkérdzkednem. Most már akkor szólok, ha megyek, nem amikor eljövök :)