Lányok, mit tegyek? Vonz egy nős ember!

".Mit csináljak??"

Semmit.

Élvezzétek egymást,amíg tart.

Most nagy a vonzalom, a kémia.

Egy idő után majd kiszeretsz belőle. Addig meg szenvedsz, ha azt látod, hogy ő az asszonnyal családi programokon vesz részt, elmegy nyaralni feleséggel, gyerekkel. Ha még nincs gyerek, egyszer csak megszületik a baba, anélkül, hogy Neked elmondaná, terhes a felesége.

Majd kiszeretsz belőle...

Addig szenvedsz, emészted magad, kiborulsz, sírsz. Tönkreteszed magad egy olyan emberért, akinek nem Te vagy a legfontosabb.

Bocs, de ez a véleményem.

Nem légbőlkapott gondolatok ezek.

Akkor tedd tönkre az életedet.

A feleségét, a gyerekét.

A párod életét.

Egyedül a faszi jár jól. Otthon meleg vacsi, szerető feleség, gyerek várja, de közben kicsit szórakozik is.

Jó, most téged nem lehet meggyőzni, majd az idő engem igazol.

Ha megfogadod a tanácsom,hátat fordítasz a dolognak!Hajszálra pontosan ilyen helyzetben voltam.Hiába tudtam,hogy borzalmas dolgot teszek,nem tudtam nem vele lenni.Végre valaki figyelt rám,éreztette,hogy szeret.Akkor már 9 hnapja volt párkapcsolatom,de semmilyen téren nem volt kielégítő.Erre jött ő,hosszas udvarlás után,pedig beadtam a derekam.Az a fél év a legfájdalmasabb időszak volt az életemben.Nagyon szerelmes lettem,szenvedés volt minden perc,amit nem vele töltöttem.Eleinte nem hittem el,hogy tényleg szeret,ezért akit beavattam a dologba,megkérdeztem,és ő is azt mondta,látszik rajta,hogy nagyon szeret.Nem tudom elmondani azt az érzést,amit akkor éreztem,amikor a feleségével volt.Ráadásul tudtam,hogy nemi életet is élnek,hisz a baba is útban volt.Aztán egy este,amikor tudtam,hogy olyankor már nem szokott hívni,csörgött a telefonom,de nem ő volt,hanem a felesége.Elmondta neki...illetve még csak azt sem,mert csak 1 alkalmat vallott be...Neki nem volt gerince felhívni,elmondani,hogy kitálalt.

Semmit nem vártam tőle,pláne nem azt,hogy hagyja ott a családját.18 évesen azt hittem,ez úgy működik,hogy majd szépen elmúlik,és elfelejti mindkettőnk,sose tudja meg senki.Nem így lett.A rokonaik és barátaik elhordtak mindennek( jogosan,mert hisz mit tettem! )és telefonon zaklattak hosszú heteken át.

Az,hogy sírtam és lelkileg teljesen kikészített a szakítás milyensége(nem a szakítás fájt,hanem az,ahogyan történt),az semmi ahhoz képest,amilyen befolyással van a mostani életemre.4 éve élek boldog házasságban,van két gyönyörű pici babánk,DE!Olyan lelki nyomorulttá tett a dolog,hogy a páromban nem tudok bízni.Amikor babát vártam,folyton rettegtem,velem is megtörténik,amit én tettem mással.A férjem tudott mindenről,mert elmondtam neki,még a kapcsolatunk elején,így hatalmas megértést tanúsít,tudja,és megérti miért félek ennyire.Okom semmi rá,tiszta pillanatokban maximálisan tudom,nem kell rettegnem,hogy megcsal.Viszont amikor elönt a gondolat,vagy eszembe jut a múlt,nem tudok mást tenni,csak sírok és rettegek.A legrosszabb,hogy már az is megfordult a fejemben,hogy jobb lenne nekem egyedül,mert akkor biztos,hogy senki nem bánthat.Lényegében belőlem egy érzelmi nyomorékot csinált az a kapcsolat,és egy nagy szerencsém van: a férjem,aki a legjobb ember a világon,és akiben meg kell tanulnom maximálisan bízni,neki pedig van hozzá türelme,hogy kivárja.

előző: köszönet, hogy megosztottad.

"A felesége nem fogja megtudni,ebbe biztos vagyok"

-az igazság előbb-utóbb mindig KIDERÜL!