A nagymamám 85 éves és nagyon félek hogy meghal! Hogy lehet ebbe beletörődni?

És én ezeket mind végig is éltem.16 voltam, mikor meghalt az anyukám, 21 éves, mikor a drága nagyim.Apám 84 éves.

Már én is ott tartok, hogy ez az élet rendje, nem tudunk ellene tenni, el kell fogadni.És még attól jobban félek, ha én meghalok, milyen fájdalom lesz az a gyermekemnek.Nem jól van ez az élet kitalálva sehogy sem.:(

De ez van sajnos.

Nekem ugyanígy voltak/vannak ilyen gondolataim, főleg, ha mások haláláról hallok.

De szerintem meg pont jó az életben az, hogy van vége, hiszen így jobban felértékelődik. Ha tudnád, hogy soha nincs vége, nem éreznéd az elmúlást, akkor annak sem lenne jelentősége, hogy élsz.

Amíg élünk, meg kell próbálnunk jól érezni magunkat, és igyekezni, hogy mások ugyanígy jól érezzék magunkat.

A nagymamád már most nagyon szép kort élt meg, és az a fő, hogy egészséges.Ebbe sajnos bele kell törödni, ilyen az élet.Nem tudom mennyire megnyugtato, de én ilyenkor általában arra szoktam gondolni, hogy az életben mindig az adott pillanatot kell kiélni.Ki tudja? Lehet, hogy holnap mész valahová, elüt egy kocsi és ennyi.persze Isten őrizz, nehogy ez történjen, csak mondom, hogy sohasem tudhatod, hogy mi van megirva a sorsodban, éppen ezért kell élvezni az életet addig, amig tudjuk.

A legfontosabb dolgok az életben az egészség és a szeretet.Ezt a kettőt ugyanis nem lehet pénzért megvenni.más nem számit, bárki, bármit is mondd.