Milyen egykének lenni? Nem érzitek magatokat egyedül?

Szerintem ez a tyúk vagy a tojás kérdése.

Sose fogunk erre választ kapni, hiszen akinek van tesója nem tudja milyen lett volna nélküle és aki egyedül van sem tudja milyen lenne tesóval. A párommal szoktunk erről beszélgetni, mert ő egyke, mi viszont hárman vagyunk. Sose jutottunk még előrébb hogy kinek volt jobb. Mindkettő mellett vannak érvek és ellenérvek!

sok olyan van akinek van tesója és utálják egymást.

Nem minden testvéri viszony jó.

Nekem két tesóm van, az egyikkel imádjuk egymást, de a másik teljesen tönkre tette az életem, jót nem is tudok mondani róla.

Nem olvastam végig minden hozzászólást, de nekem nagyjából az jött le, hogy az egykék azt hitegetik, hogy nem ők nem elkényeztetettek, de minden figyelem rá irányul, meg mindenük megvolt/van. :S

Nekem két tesóm van. Soha de soha nem tudnám elképzelni az életemet nélkülük. Teljesen más az élet, ha van tesód. Akinek nincs nem tudja... :)

Egyke vagyok. Amikor kisebb voltam, vágytam egy testvérre (kb. 10 éves koromig). Utána megszoktam, hogy egyedül vagyok. Sokat babráltam mindennel, és nagyon jól lekötöttem magam. Ebből annyi előnyöm származott, hogy feltalálom magam most is, amikor nincs mellettem senki. De biztos nagyon rosszul éreztem volna magam egyedül, ha nincsenek az unokatestvéreim. Nagyon szeretem/szerettem őket, és sokszor voltunk együtt. Talán ez annyival volt jobb, mintha édestestvérek lettünk volna, hogy veszekedésre nem jutott idő:)

Az nem igaz, hogy minden egyke elkényeztetett. Csak akkor válik azzá, amikor a szülő nem tudja felmérni, hogy a túlzott szeretet nem jó a gyereknek.

Szerintem, ha a gyermekednek nem lesz testvére, attól nem lesz neki rossz az élete. Ha van más rokongyermek, akivel jó a kapcsolata, akkor mindig tudnak majd egymásra számítani.

Én egyke vagyok és szeretek az lenni.

Illetve nem vagyok az, pár éve kiderül, hogy vannak féltesóim, de csak találkozok velük, soha nem laktam velük és nem is fogunk, felnőttek vagyunk már.

Én egy egyedül bogarászós emberke vagyok, nem tudom, hogy tesó mellett is ilyen lettem volna-e, de szeretek olvasni, rajzolgatni, gépezni, szóval sok mindent, amit egyedül lehet csinálni.

A barátaimmal kiéltem magam, de jó volt, hogy utána hazamentünk és ellehettem a magam kis világában. Sajnos nagyon sok negatív példát láttam a tesóknál, annyi "gonoszság" szorul beléjük, hogy nem is bántam, hogy nincs tesóm. (persze ez nem általános jelenség, de ez volt az én környezetemben)

Van párom és vele jól megvagyok sok-sok éve, de tudja, hogy szükségem van magányra, ilyenkor én olvasok (stb.), ő gépezik.

Én nem vagyok ugyan egyke, de a tesóim és köztem elég nagy a korkülönbség, így sokszor éreztem úgy, hogy egyke vagyok igazándiból.

Végülis én úgy gondolom, hogy mindkettőnek megvan a jó és rossz oldala, úgy érzem, én így mindkettőből a jót kaptam. Vannak tesóim, akikre számíthatok, és akikkel imádjuk egymást, viszont egyedül voltam kisgyerek a családban (sőt egy idő után a tesóim már el is költöztek), nem éreztem úgy, hogy rivalizálnom kell valakivel.

Szerintem egykének lenni sem rossz, biztos felmerül majd a gyerekedben, hogy milyen lenne, ha lenne tesó, de ettől még lehet teljes, boldog gyerekkora.