Vajon ez vásárlásmánia?

Gratulálok, szövegértés nulla. Írtam, hogy nem az a lényeg, hogy ki mennyit költ, hanem hogy mennyi időt fordít a vásárlásra.

Én racionálisan igyekszem vásárolni mindent, olyanra adok pénzt, amire megéri. Amikor a húsz-harminc ezres cipő három szezont bír ki, a három-négy ezres kettőt, akkor nem látom értelmét többet adni érte. Ruhával hasonló tapasztalataim vannak.

Ellenben egy arany ékszer befektetés, igaz hogy drága, de ha kell, bármikor, öten év múlva is minimális veszteséggel pénzzé tudom tenni. Bár nyilván ehhez olyat kell választani, ami később is divat lesz.

Nem érzem, hogy képmutató lennék. Igyekszem úgy vásárolni, hogy a lehető legjobban jöjjek ki belőle anyagilag. Az elmúlt években egyértelmű tendencia, hogy a drága ruhák is egyre ócskábbak. Én pedig nem fizetek a címkéért. Ékszert is veszek az alagsori helyiségben dolgozó ékszerésztől, mert olcsóbban kapom meg, mint egy drágább üzletben.

Végül is lényegtelen, az előző hozzászólásom csak azért részleteztem, hogy ne kapjam azt a támadást, hogy nincs pénzem drágább ruhákra, ezért nem vásárolok. Persze ha az ember akarja, a kákán is megtalálja a csomót.

Szerintem egyáltalán nem az. A vásárlásmánia az, amikor az ember egy napot sem bír ki, hogy ne vegyen valamit. Ajánlom megnézésre az Egy boltkóros naplója című filmet, még neked is, férfi létedre, mert erről szól.

Én kb. kéthavonta járok vásárolni, de pl. van, hogy hónapokig nem megyek el. Általában spórolni szoktam ilyen Glamour, Joy napokra, hogy kedvezményesen tudjak vásárolni a kedvenc üzleteimben, és várom a leárazásokat (nemrég egy cipőt és egy overallt vettem féláron a Mango-ban). Inkább egyszerre veszek sok mindent, és kerülöm az ócska márkákat, inkább megveszem a drágát, de az sokáig tart általában (oké, újabban a New Yorkert annyira nem szeretem, de van onnan egy felsőm, 3 éves, és semmi baja, nem is fakult ki).

Cipőből csakis bőrt, egy pár műbőr cipőm van, az is azért, mert szerelem volt első látásra. A bőr természetes, egészséges, és tartós, nem véletlenül használták évszázadokon keresztül csak azt cipőkészítésre.

Ruhafronton alapdarabokba szoktam sokat fektetni, mondjuk varratott kosztüm, fehér blúz (na jó, ez nevetségesen olcsó volt), télikabát olyan fazonban, ami mindig divatos, de karácsonyra megleptem magam egy Levi's farmerrel.

Kínaiban egyébként nem szoktam vásárolni, tavaly vettem ott egy fürdőruhát, az nem volt rossz, meg egy felsőt régebben, ami egy hordás után bolyhosodni kezdett. Köszi, ennyi elég is volt belőle.

Kozmetikumok... szappan, testápoló, arcra való cuccok nyilván akkor, ha elfogy, nem kísérletezgetek ezekkel, a jól beváltakat használom. Dekorkozmetikumoknál változó, szemhéjpúdert,rúzst, szájfényt, ilyesmit gyakrabban veszek, de alapozót, púdert, szempillaspirált, korrektort szintén csak ha elfogy.

Egy kicsit hosszú lett, remélem nem gond.=)

15:07 vagyok, a "semmi közöd" válaszoló

Pedig 4. éve élek együtt párommal,ő spórolós,én meg cipő és ruhabolond,az ő ruhái elférnek tizedannyi részen mint az enyéim.

Nem keresek rosszul.Ő sem.Ő nem vesz magának dolgokat,én igen.

De ki is tenném a szűrét,ha azt kezdené el számolgatni hogy mire költöm kb a fizum 10%-át (kb ennyi a havi ruha és cipő)

Lehet hogy 2hónappal később gyűlik össze új laptopra vagy akármire,de nehogymár ezért ne vehessek új ruhákat.

Nem azért dolgozom,hogy állandóan csak csorogjon a nyálam.

Az hogy meg a törölközőt is vásárlásmániának sorolja,az röhejes...a törölköző alapszükséglet,nem törölközhet a kidobott régi szakadt boxeredbe...

Kozmetikum volt kérdés:éves szinten kb 50ezer (havi szinten semmit nem veszek,mert egyszerre többet vezsek tusfürdőből,samponból,balzsamból,sminkcuccokból meg elég 1 évente nagyjából)

plussz kozmetikus havi 2ezer,fodrász félévente 5ezer