Hazudtam. Mit csináljak? Kezdek kiborulni.

Engem meggyőztél, most a szüleidet kell. :)

Esetleg kérd meg akiket ismersz, és a szüleid is ismerik őket, hogy mondják el, milyen is oda járni.

Jobb mint egy kitalált barát.

Mondd el azokat is amiket nekem írtál! Legyél őszinte és határozott.

A Kálvin tér közelében van az a katolikus kollégium, de biztosan több is van. Ennél többet én sem tudok sajnos, de itt az internet :). Ha van teológia oktatás(az eltén gondolom van) akkor ott biztosan megmondják, hogy hol van katolikus kollégium.

Én szurkolok, hogy sikerüljön. :)

A lóf@szt mondanám meg!!!Nehogymár még te érezd magad kellemetlenül mert tanulni akarsz!!!Anyukád majd vagy meg tudja vagy nem ha ügyes vagy nem bux le ha meg megtudja akkor így járt kit érdekel??? Mit csinálhatna veled???Én biztos nem mondanám meg meg ha már feljutsz el is felejted kb.

Mondaná meg a radai rosseb!!!

01:34

Azért ez nem így működik, mégis ők a családja.

Ők fizetik majd a kollégiumot, az ebédjét, hozzájuk megy

haza hétvégén. És igen, a végén az lesz amit a lány szeretne, de jobb lenne békésen, és nem hazudozva vagy veszekedve.

(Miért érzem azt, hogy ész érvek hiányában személyeskedni kezdesz majd?)

Na figyelj sorstárs!

A kérdés nem az hogy bízni fognak e benned a szüleid ha elmondod hogy hazudtál. Sokkal inkább az hogy milyen ember akarsz lenni. Olyan aki hazudik, rejtegeti a valódi szándékát, képmutató, megalkuvó (nagy szavak de igazak), vagy olyan aki őszínte, emelt fővel jár, büszke lehet magára, erős személyiség. Mindenki hibázik az életben, nincs tökéletes ember, a lényeg hogy felismerjük a hibánkat és korigáljuk (ha tudjuk).

A felnőtté válás küszöbén vagy, nagy lépésre készülsz. A probléma gyökere az, hogy olyan környezetben élsz, (ha jól értettem) ahol nem a felnőtté válásra ösztönöznek, segítenek. DE ennek ellenére, vagy pont ezért, felnőtté kell válnod. A felelősség a legfontosabb!!! Akkor leszel valóban felnőtt, ha a saját életedért nem a szüleidet tartod felelősnek, hanem saját magadat. Pillanatnyilag tőlük várod hogy döntsenek helyetted. Amíg őket akarod meggyőzni hogy mi a jó neked, fölöslegesen pazarolod az energiáidat. neked kell tudnod mi a jó neked, neked kell döntened, és neked kell végigcsinálnod. Az ő választásuk csak annyi, hogy segítenek e neked ebben. Amíg másoknak akarsz megfelelni, okkal félt az anyukád, mert amíg ő úgy tud mozgatni mint egy marionett figurát, komolyan félthet attól, hogy pesten olyan társaságba kerülsz, hogy más tegye veled ugyanezt.

Csak hogy értsd, nem a levegőbe beszélek. Nekem apukám volt olyan hogy még azt is megszabta milyen vizet ihatok és mennyit. Ő mondta nekem mindíg hogy hülyeség egyetemre menni, maradjak csak otthon. Amikor egy napra(!) akartam fölmenni pestre, azt mondta ha elmegyek, nem vagyok többé a lánya. Akkor elszakadt nálam a cérna és azt mondtam, ha e miatt képes azt mondani hogy nem vagyok a lánya, akkor nem apa. Elmentem reggel, este értem vissza, napokig mosolyszünet volt, aztán ment minden tovább mint régen. Az egyetem kérdésében nem vitatkoztam semmit. nem mondtam hogy megyek vagy nem. egyszerűen fogtam magam, elmentem a felvételire, felvettek, bejelentettem otthon és el kellett fogadják.

Ne félj fojton attól hogy mit gondolnak! mert azt nem is tudod. Csak azt tudod amit mondanak és hogy te hogyan érted azt, de azt nem tudod miért mondják. Sokszor a legdúrvább fenyegetőzések és lelki zsarolások mögött is féltés és szeretet van. csak kimutatni nem tudják.

Krisztina részben igazad van. :)

Főleg a zsarolás mögötti szeretettel, és a felelősséggel kapcsolatban.

Talán annyi kivétellel, hogy a kérdező már felnőtt, vagy most készül teljesen felnőni, és nagyon is tudja mit akar, csak rossz úton indult el. Ezt ő is észrevette, ezért kért tanácsot. :)