Most ezért tényleg bunkó lennék? Rosszul tettem, h "felnyitottam" a szemét?

Húgom szeretne már pasit, és mindig engem kérdez, milyen ez meg az egy pasival. Írt is ilyen kis történeteket, ahol túlidealizálja a párkapcsolatot, és a szexet.

Én megmondtam neki, mennyire másképp van, erre besértődött, mekkora tapló vok, h el akarom venni mindentől a kedvét.

Dehát, most mi abban a rossz, csak őszintén megmondtam, h 1. alkalommal a lányok nem szoktak háromszor elmenni(inkább egyszer sem), h az együttalvás nem is annyira jó, m a kiskifli-nagykifliben az ember nem tud megfordulni, és elzsibbad az egész oldala. Hogy alváskor sokszor ébred arra, h a másik a hideg levegőt a nyakára meg a fülére fújja (brrr), és netán horkol is... :D

és, h persze mindenki úgy indul neki, h ő sosem fog vitatkozni a párjával, de kiabálós-besértődős veszedekések születnek olyan apróságokból, h merre menjünk sétálni.

meg h a szuperhelyes pasik akikről mindenki rosszat hallott, nem fognak őérte megváltozni, nem drogozni, meg nem megcsalni... és h nem szerelemből akarnak már a 3.randin p*si-k*ki-popsiszexet.

Most ezen rágódom...talán nem kellett volna így ezeket elmondanom neki, talán hagynom kellett volna, h reménykedjen egy nem valós, de szebb világban?

20/L