Párom nagyon sokat változott szülése után, vajon mi lesz a vége?

Jártok társaságba,ki tud kapcsolódni néha egyedül v. kettecskén veled?Szerintem ez még nem depresszió,csak nehezen viseli a bezártságot,az emberek hiányát és a monotonitást.

Lehet hiányzik neki a munka és,hogy a gyerkőcön kívül is megállja a helyét,de lehet hogy frusztrálja az is,hogy (gondolom ) főként a te pénzedből éltek.

Én nagyon szeretem a lányom,nem adnám semmiért,de nálam is eljött hasonló időszak mint ami a párodnál és nekem a leírtak nagy része volt a problémám.

Én visszamentem dolgozni a lányom 19 hónapos korában.Egyáltalán nem bántam meg én sokkal kiegyensúlyozottabb lettem és úgy éreztem kinyilt előttem újra a világ.Egy boldog anya jobb mint egy morgós,"idegbajos" aki nem találja a helyét.

Szerintem borzasztó dolog, hogy bezárják az anyákat a gyerekkel együtt a négy fal közé, és csak a gyerek életét élik. Minden nap ugyanolyan, etetés, pelenkázás, játszótér, háztartás. Minden másról szól, a nő már csak anya és nem is ember 3 vagy több évig. Nagyon nehéz, mert a környezet meg azt mondja, hogy milyen jó, te nem dolgozol, otthon babázol. Ez nem mindenkinek jön be.

A helyedben felvetném, hogy kettesben menjetek el hétvégére valahová a gyerek nélkül. Ennyit megér a kapcsolat, akkor is, ha a gyerek nehezen viseli majd a távolléteteket. Ui. szerintem a mostani helyzet neki sem jó, hogy az anyja, apja nem boldog.

A szoptatás során pedig a prolaktin hormon gátolhatja a nemi vágyat, ill. ha a feleséged nem érzi jól magát a bőrében, persze hogy a szex az utolsó, ami eszébe jut.

Nehéz ügy. Nem tudom mit tehetnél, csak saját tapasztalataimból meríthetek, amik alapján én azt javasolnám, hogy ha tudod, bírd még ki 1-2 évig, utána jobb lesz. A gyerek oviba megy, az asszony munkába, a pénz is több lesz, a világ is kitágul számára, magát is többre tartja majd, hisz nem csak eltartott háztartásbeli, hanem önmaga számára is megbecsült dolgozó nő lesz, és eloszlik a szülés utáni köd utolsó maradványa is. Noha az én lányom még csak 2,5 éves bölcsis, de úgy tekintek vissza az egy évvel ezelőtti időkre, hogy alig ismerem fel akkori önmagamat.

Amúgy magamon azt tapasztaltam, hogy a szoptatás bizony abszolút "tudatmódosító" dolog is lehet az anyának, ezalatt azt értem, hogy a szoptatás időszaka alatti hormonháztartás szerintem az anya viselkedésére is hatással van, én fél éve hagytam abba az akkor két éves lányom szoptatását, és úgy érzem magam, mint akit kicseréltek. Szerettem szoptatni, és sajnáltam abbahagyni valahol, de be kell valljam, sokkal felszabadultabb vagyok azóta.

Szóval szar a helyzet, de ha van még erőd, várhatnál még egy kicsit, mert nem feltétlenül reménytelen. Úgy gondolom, majd ha a gyermek 3 éves kora után sem változik semmi, akkor lehet mondani, hogy valószínüleg már később se fog. De te érzed, hogy mennyire van vagy éppen nincs remény...

Ne kergess illúziókat! Irtad, hogy volt egy egyéves szünet. A csaj ki akarta próbálni magát, de rájött, hogy a nálad jobb pasik maximum szeretőnek használnák. Kevés az önbizalma, és veled azt érzi, hogy ő tényleg csak egy béna csaj. A gyerek meg ugye legalább 18 évnyi elköteleződés, beragadás ebbe az állapotba, ettől szenved. Irtad, dohányzol, tehát te sem vagy biztos, hogy jó választás volt a lány, te is önbizalomhiányos vagy. A család látszatának megteremtésével akarjátok igazolni, hogy boldogok vagytok.

Egyet tehettek. Szakitanotok kell ezzel a kirakatélettel és a végleges elválás lehetőségét is vállalva őszintén beszélni a félelmeitekről. A legalapvetőbb kérdés, hogy kölcsönösen gerjedtek-e egymásra, vagy azt is hazudta valamelyikőtök magának és a másiknak. Szóval csak bátran!

Szülés utáni depresszió.

Beszélj a védőnőtökkel, ő biztosan tud rá hatni. Ha a kicsivel durván bánik mindenképpen!!! Kezeltetni kell, mert egyedül képtelen lesz kimászni!

Sok sikert