Ugye, hogy önzőség az is, ha vmit adunk a párunknak, de érdekünk fűzödik hozzá csak azért adjuk és az orra alá dörgöljük?

szóval a párom, amikor kapok tőle vmit (amire szükségem lenne, soha semmit)de pl ad telora, bérletre pénzt (hogy őt fel tudjam hívni, meg utazgatni hozzá) ezekből azt vonja le, hogy ő milyen önzetlen és odaadó, holott a bnőim és a kolleganőim olyanokat mesélnek, hogy a manikűrösüktől kezdve a kocsijukon át mindent a párjuk fizet nekik, sőt! a párjuk mondja nekik, hogy vegyék mindezt igénybe, hogy az ő felesége szép legyen és kvalifikált.

az én párom mindig is sajnált tőlem mindent, zavarta, ha a rezsimre nem volt elég pénzem, mert nyarvogok, de eszébe nem jutott volna segíteni nekem, sőt ki is jelentette, hogy semmilyen saját költségemben nem segít, ajándék az más.

és tökéletes önzetlennek látja magát.

félreértések elkerülése végett, NEM A PÉNZÉRE PÁLYÁZOM, csak választ szeretnék arra, hogy ott kezdődik az önzőség, hogy sajnálunk mindent a másiktól, de ott folytatódik, ha bármit adunk, azt felemlegetjük neki, számolgatjuk, hogy mikor mennyit költöttünk a másikra, és mielőtt adunk valamit ALAPOSAN átgondoljuk.

nos?