A nagyon fiatal korban köttetett kapcsolatok mennyire lehetnek tartósak?

Elvileg előfordulhatna ilyen, a gyakorlatban nem szokott.

Fiatal korban ez ellen szól, hogy még sok a változás, ellenben kevés a tolerancia. Az pedig kevéssé valószínű, hogy a pár két tagja ugyanolyan ütemben és ugyanolyan irányban tudjon változni, fejlődni. Tehát az életútjuk szinte szükségszerűen válik szét. Amin lehet erőszakot tenni, csak nem biztos, hogy képesek rá, úgy érzik, nem is érdemes.

Elvileg a házasság "örök" intézménye erről is szólt volna: a felek végleg elköteleződjenek egymás felé, és közös megoldásokat találjanak a feszítő kérdéseikre. A válások számának növekedése megszabadítja a válókat a már nem kívánt együttélés mindennapi gyötrelmeitől, másik oldalról viszont beépül a tudatba, hogy "nincs semmi baj, legfeljebb majd elválunk". Ezért ma a házasság mást jelent, mint 100 éve. (Persze, más szempontból is, ez csak egy kiragadott nézőpont, ami ide illik.)