Hogyan kezdjek el "élni", többet szórakozni?

Én is csak 16 múltam mikor eljártam bulizni, de akkor még annyira nem is élveztem, és nem is tudtam kikapcsolódni normálisan. Havi 1× elmentem de hogy mi a bánatnak nem tudom, most egy jobb társasággal, felszabadultabb magammal jobban megy ez. Néha egyáltalán nem akarok menni, néha meg meg is őrülök ha várnom kell a következő alkalomig.

A bulizás nem azt jelenti hogy matt részegre iszod magad és ribancoskodsz, ez csak egy alapvető dolog amit a sok okos kislány csinál, csak hogy felhívja magára a figyelmét mert amúgy képtelen lenne. És ahogy írták, ha van egy jó társaság, akkor a híd alatt lenni se rossz dolog.

Különben is még bőven nem késel le semmit, akkor se ha 1-2 év múlva kezdesz csak eljárni szórakozni. Ismerek olyat aki az egész gyerekkorát búskomoran élte, huszonévesen meg úgy kibulizta magát hogy úgy érezte megint 17 éves.

Na, én aztán mesélhetnék neked, nekem kijutott a buliból rendesen. Borzasztó szerencsés voltam egész életemben. Másik városban jártam gimibe, tehát koliban laktam. Na ott aztán rengeteg barátnőm lett, állandóan szórakoztunk, kocsmáztunk, koncertre jártunk, diszkóztunk, csavarogtunk. Ez ment 14-18 éves koromban. A koli azért jó, mert nincsenek szülők, nem figyelnek árgus szemekkel. Hétvégén minden szombaton diszkóban voltunk. Volt egy pasim, akinek a barátja volt az egész város, így mindenkit ismertem, és engem is ismert mindenki. Anyámék szerencsére viszonylag rugalmasak voltak ilyen téren. Kb. 16 éves koromtól minden nyáron elmentünk nyaralni a kollégista barátnőimmel valahova, ahol iszonyat jókat buliztunk, meg persze pasiztunk. Anyámék ebben is támogattak, pedig anya 30 évvel, apa 35 évvel idősebbek nálam.

Azt hittem, ennél jobb időszakom nem lehet, és milyen jó, hogy kibuliztam magam fiatalon. Tévedtem.

Jött a főiskola. 18-22 évesen szintén másik város, albérlet két másik őrült bulizós csajjal. A főiskola valami eszméletlen jó volt buli szempontjából. Rengeteg emberrel megismerkedtem, jobbnál jobb pasikkal, nagyon sok barátnőm lett. Egy héten kétszer minimum buli volt reggelig a főiskolán diszkó, vagy koncert címén. Emellett az a rengeteg házibuli, baráti vacsorák, közös síelések, stb. Hétvégén hazajártam, akkor meg az otthoni haverokkal buliztam, örültünk, hogy találkozunk. Ekkor már a pénz se volt gond, mert okos voltam, és kaptam köztársasági ösztöndíjat, plusz vállaltam fordítás-tolmácsolást néhány cégnél. Azt hittem, ennél jobb életem nem lehet. Ismét tévedtem.

Fősuli után nem volt nehéz elhelyezkednem, mert már dolgoztam néhány cégnek, így egyből felvettek egy multihoz, szuper kezdő fizetéssel. Anyáék vettek nekem lakást, így az egész fizetésemet elszórtam, amit egyáltalán nem bántam meg utólag. A cégnél, ahol dolgoztam rengeteg fiatal volt, ahol ismét sikeresen összebarátkoztam mindenkivel, és fő-főbuliszervező lettem. Egy héten legalább egyszer elmentünk bulizni, ide-oda jártunk, hétvégén hazamentem az otthoni haverokkal buliztam, meg persze maradtak a főiskolai barátnők, akikkel szintén összejártunk, és közben még időt kellett szakítanom a barátomra is. Ez ment 22-30 éves koromig. Nagyon elfoglalt voltam mindig. Ez idő alatt a barátommal beutaztuk a fél világot.

Azt hitte mindenki, hogy sose komolyodok meg. 30 évesen összejöttem a férjemmel, akivel 31 évesen házasodtam, majd 32 évesen lett gyerekem.

Szóval 16 évesen te még nem vagy lemaradva semmiről, bulihegyek vannak előtted. Bár az is igaz, hogy én ilyenkor már nagyon tapasztalt voltam buli terén. Szerintem alapvetően meghatározza a szüleid hozzáállását, hogy hogy adod elő magad. Én mindig határozottan közöltem, hogy mit akarok, hova akarok menni, nem kell értem izgulni, mert nem vagyok már hülye gyerek, tudok vigyázni magamra stb. Anyukám azt mondja így utólag, hogy olyan határozottan viselkedtem mindig, hogy egyszerűen nem tudtak velem mit kezdeni. És láss csodát, hiába engedtek el mindenhova, mégsem történt velem soha semmi szörnyűség, nem erőszakoltak meg, nem drogoztak be, van két diplomám, és csodálatos életem van. Boldog vagyok, hogy a szüleim nem emeltek elém akadályokat, soha nem éreztem hogy ellenem vannak, mindig segíteni próbáltak abban, hogy boldog legyek. Egy fiatal boldogságához igenis szükség van barátokra, kikapcsolódásra, és természetesen a bulikra.

Ezt nyugodtan mutasd meg a szüleidnek.

Ha hiányzik, csináld, de 16 évesen nem vagy lemaradva semmiről. Szüleid meg meg fognak bízni benned, ha betartod az ő elvárásaikat is, és a határokat mindig lehet egy kicsit tágítani.

29F

Szerintem jobb, hogy nem mész bulizni ilyen bulizós helyekre, én még a sulidiszkót is halálra untam.

Osztálybulikon is rendszerint a kajás-pult és a székem között ingáztam. lányok rángattak táncolni, akkor mentem, viszont nem nagyon tudtam :S

Tesóm is mikor elballagtam ált. suliból cibálni akart szórakozó helyekre, én meg visszautasítottam.

Egyszer volt, hogy egy kisebb kocsmába beültem barátaimmal, és az egyik beülőben dumálunk, mikor bejön az osztályunk alkesza, nézett ám, hogy én mit keresek ott utána duma tovább meg zenegép, majd mikor már untuk szétszéledtünk, én akkor untam meg az ilyen buliba járásokat, nem látom értelmüket. =/