Mit tennétek, ha a családotok nem fogadná el a párotokat, akit pedig ti nagyon szerettek?

A te eseted azért egy kicsit eltér a szokványostól. Itt nem pusztán a párod elfogadásáról van szó, hiszen nem is ismerik. Tehát nem mondhatják, hogy csúnya, buta, lusta, vagy sokat iszik... Az előítéleteiket kellene legyőzniük, de ez azért kicsit keményebb dió. Önmagában sem könnyű egy más kultúrából érkezett embert a családba fogadni, különösen akkor, ha már messziről látszik rajta, mennyire más.

Én azt hiszem, ezzel a "fekete-fehér" konfliktussal minden családban szembesülnie kell annak, aki színesbőrű, vagy fekete párt választ fehér létére, és fordítva.

Fogalmam sincs, mit lehet tenni egy ilyen helyzetben, talán használható tipp, hogy én mit tennék.

Az, hogy a párod pillanatnyilag ki van "tiltva" a családból, nagyon sértő lehet számodra, és meg is értem. De te, - gondolom- nélküle, találkozol a szüleiddel, és a többi rokonoddal is. Próbálj meg úgy tenni, ahogy bármelyik szerelmes fiatal nő tenne, amikor beszámol az anyukájának az életéről. Meséld el, hogy milyen programokat csináltok, ha tudsz, mutass fényképeket, ahol ketten, vagy a barátaitokkal vagytok. Mondd el, ha valami finomat főztetek együtt, hogy örültél, mert a párod tiszta lakással várt, berakta helyetted a mosást. Mesélhetsz a párod távoli családjáról; mit írnak neki levélben, hogyan élnek? Ha van olyan rokonod, akiről tudod, hogy nincsenek benne ilyen fenntartások, hívd meg valami közös programra, vagy csak egy délutáni fecserészésre. Nem tudok rá jobb szót: "szoktasd" őket a gondolathoz, hogy akit szeretsz, az a bőre színével együtt is ugyanolyan ember, mint bárki más.

Én biztos vagyok abban, hogy a szüleidben az idegenkedés, semmivel nem nagyobb a kíváncsiságnál. Ha látják rajtad, hogy jó kedvűen, boldogan mész hozzájuk, és olyasmit hallanak a párodról, aminek bármelyik szülő csak örülhet, idővel biztosan megenyhülnek. De arra készülj fel, hogy neked kell nagyon türelmesnek, és kitartónak lenned. Sok sikert hozzá!:-))) ( A bunkó kommentek miatt pedig a hozzászóló helyett is szégyellem magamat.)

Akkor a helyzet jó, de nem reménytelen.:-)) Az óriási előny, ha a nagyszüleid nem elutasítóak. Személyesen is ismerik, vagy csak elmondásból? Ha velük össze lehet(ne) hozni az első személyes találkozót,biztosan részletesen beszámolnának a szüleidnek, hogy a párod egy szeretetreméltó, kedves fiú.

Az, hogy hajlandók végighallgatni, amit mesélsz magatokról,szintén jó jel. Ha "zsigerből" fajgyűlölők lennének, erre sem volnának hajlandók. Sajnos az előítélet az egyik legnehezebben feltörhető ördögi kör, hiszen aki benne van, nem is hajlandó megpróbálni, hogy kiléphet-e belőle.

Szerintem bennük az idegenkedésen kívül, van egy nagy adag félelem attól, hogy nem ismerik a párod múltját, a családját, a népe szokásait. Félhetnek attól, hogy "mit szólnak a szomszédok, rokonok, barátok, hogy nem talált magának ez a lány egy rendes fehér fiút". Az "urban" legendák tele vannak fele sem igaz történetekkel; kecskére cserélt asszonyról, egzotikus betegségekről, nálunk normális, de a sajátjai között az elmebetegségig zsarnokká váló "fekete" férjekről...

Ez a "koszos kis néger" is tipikus leszólása valakinek, akit kevesebbnek gondolnak, mert nem szőke és kék szemű. A "koszos kis néger"- gondolom- nemsokára diplomás szakember lesz, beszél legalább 3 nyelven, és többet látott a világból, mint az összes szomszéd együttvéve. Nem lesz könnyű dolgod, de ha ti boldogok vagytok együtt, akkor úgysem fogod feladni.:-DD