Mit tennétek, ha a családotok nem fogadná el a párotokat, akit pedig ti nagyon szerettek?

Valahányszor mondta anyám, hogy ez a pasi nem illik hozzám eleinte csak legyintettem, hogy jaj mit tudsz te és végül mindig neki lett igaza. Ebből okulva én hallgatok rá. Én megbeszéltem édesanyámmal, hogy mindig mondja el őszintén a véleményét, mert tudom, hogy kívülről minden kapcsolat máshogy néz ki, mint belülről és tudom, hogy ő nekem csak jót akar és nem féltékenységből mondja, mint mondjuk egy barátnő. :) A férjemet imádja, mindig mondja, hogy na nekem tényleg ilyen "fiú" való, és látja mennyire szeretjük egymást.

Szóval szerintem érdemes a családra hallgatni (anyum örök mondása: a család mindig család marad, pasik/lányok jönnek mennek, de a család mindig ott lesz), ha nagyon nem tetszik nekik a párja az embernek érdemes megkérdezni, hogy mégis mi a fene baj van vele, és utána a kritikák fényében tekinteni a kapcsolatra, hátha van benne valami.

Hát nálunk volt ilyen helyzet sajnos. Eddig az volt a bajuk, hogy nem volt senkim, most az volt a bajuk, hogy lett valakim, aki nagyon szeret engem, s két kisfiamat is. Őnekik persze nem jó, mert nem épitett nekem egy 20 millás házat, mint a drága "húgocskámnak". A gyerekeimet nem szeretik, sőt meg is tiltották, hogy odamenjek hozzájuk. Azt hozzáteszem, hogy ők sem milliomosok,hanem csak elvannak. S persze a lányuknak aki a közös lányuk született egy kisfia, előtte világraszóló lagzit csaptak neki, ki ha ő nem. Nos ők engem, meg a gyerekeimet sem akarják látni, szerintük én egy gyökér vagyok a gyerekeimmel együtt. Úgyhogy el is költöztünk a közelükből. Megtartottuk az esküvőnket(persze őnélkülük) jövő hónapban fog megszületni a babánk(sajnos egy már elment őmiattuk), s igy nyugis az életünk. Van autónk, igaz házunk még nincs, de 2 év múlva már az is lesz. De nem panaszkodom, boldogabb vagyok mint valaha. Ővelük meg nem foglalkozom, ott van a drága egyetlen szeretett kislányuk nekik. Én nem is érezném boldognak magamat, ha valaki alám rakna egy házat, inkább dolgozzunk meg mind a ketten érte, akkor mondhatom azt, hogy igen, ez a miénk, együtt közösen értük el ezt.

Úgyhogy én nem hallgattam rájuk, s mondhatom nagyon is jól tettem. Nem kell nyugtatókon élnem, s az életem végre révbe ért. Ezt kivánom neked is,, hiszen te tudod kivel akarod leélni az életed, én nem bántam meg.

nekem volt egy elég idióta pasim. utólag persze könnyen okos az ember.

nem volt bűnöző vagy kifejezetten csóró, de még iskolázatlan sem.

egyszerűen élhetetlen volt. nem tudott bánni a pénzzel, feleslegesen pazarolta olyan melókra az idejét, amiből alig látott viszont pénzt. esténként 11kor jött át hozzám, mivel állítólag dolgozott.

anyumnak gyanús lett a dolog. nem beszélt ellen nyíltan, nem fikázta, csak elültette a bogarat a fülemben.

sok turpisság kiderült a végén. kiraktam. megérdemelte.

most egy szorgalmas, becsületes barátom van, akire mindenben számíthatok, és ami idejét tudja, azt velem tölti. anyum örül annak is, h összeköltöztünk, a másikkal nem "engedte" volna.

szóval nem hülyék a szülők (persze vannak kivételek, akik erősítik a szabályt). érdemes azért meghallgatni az észérveiket. a károgást nem, mert az rosszindulatú.

de ha anyukám mondd nekem valamit, akkor biztos, hogy előbb fogok neki hinni, mint egy olyan srácnak, akik pár hónapja ismerek. anyum jót akar nekem, és nem önző módon.

Azt hiszem itthon nálam sem repesnének az örömtől ha fekete pasit szeretnék :) bár ez a veszély nem fenyeget ugyanis egyáltalán nem vonzódom hozzájuk.

Viszont remélem jól megismerted, mert nekem van egy két lány ismerősöm, idősebbek, akik fekete pasival házasodtak, és mindkettőt megcsalta a pasija, nem is egyszer, sőt a mániája volt, hogy miért nem élnek hármasban, mármint ismerősöm, a pasi meg egy másik nő... teljesen abszurd, de komolyan mondta. Szóval remélem te intelligensebb hapsit találtál.

Miért pont néger pasi kell neked? Az egyetemen nem voltak fehérek vagy mi? Már bocs de ez elég gusztustalan.

Jobb lenne ha nem keveregnél ilyenekkel.