Meddig fogom még bírni?

Párommal 2éve vagyunk együtt,minden tökéletes volt,mikor bekövetkezett náluk a pénzhiány.. Kb fél éve nekiállt keményen melózni, éjjel-nappal mindent bevállalt, ha kis ideje volt,akkor aludt,nem találkoztunk,vagy szinte alig..

Tűrtem folyamatosan,mindig azt ígérgette,hogy nyáron velem lesz,elmegyünk nyaralni,csak az övé leszek..

Most,hogy itt a nyár, jövőhéten mennénk nyaralni, felhívott,és közölte,hogy rengeteg a munka,nem tud jönni..

Egy "haverokkal bulizunk" feelinges nyaralásról lett volna szó, amire ő nem ér rá. A barátaim azt mondták,hogy ha nem megyek,akkor nagyon meg fognak haragudni rám.. De tudom,hogy hiába mennék el,folyton a barátom járna a fejembe..

Kicsit unom,hogy alig vagyunk együtt,ha velem van,akkor is ő fáradt,pihen,alszik, nem keres egész nap..

Én persze minél jobban hisztizek annál inkább dolgozik,egy ideig még ment a "hiszti roham",hogy gyere már - legyél velem,de rájöttem,ezzel semmit nem érek el,csak rontok a helyzeten, így már ott tartok,hogy csak úgy vagyok, és tűröm,hogy szinte egyedül élem az életem. Én 19 éves vagyok, ő 22, külön lakunk, még tanulok, így nekem elég sok szabadidőm van,de könyörgöm,olyan nagy kérés lenne,ha NÉHA egy KEVÉS időt rám tudna fordítani? Mikor együtt vagyunk,akkor is csak a veszekedés megy,mert mindig szóba hozom,hogy kevés..

Szerintetek mi lenne a helyes magatartás ebben a helyzetben?

Mit tegyek?

Köszönöm!:)