Nagyon kötődöm a szüleimhez, de októbertől bécsbe fogok költözni. Hogy fogom bírni?

Igaz, csak 1 évet tanultam külföldön (nem szomszédos országban), de én is nagyon kötődöm a szüleimhez, bár a saját dolgaimat magam intézem, csak akkor intézkednek helyettem ha totál megsüllyedek. Szóval, kiutazás előtt én is így voltam mint te. Teljesen ráparáztam dolgokra, hogy mi lesz kint, új emberek, senkit nem fogok ismerni stb.... Reptéren majdnem úgy voltam, hogy inkább lefújom a dolgot, de aztán mégsem. :)

Őszintén először nagyon furcsa volt és rettentően hiányoztak az itthoniak. De próbáltam magam lefoglalni azzal, hogy felfedeztem a várost, a környéket, majd szépen az egész országot, mellette pedig minden este interneten beszéltem (skype, msn) a családommal, barátaimmal. Viszonylag hamar megszoktam, hogy nincsenek velem, csak neten, szerencsére azért, mert lettek barátaim, meg érdeklődve fogadtak a külföldi diáktársaim. Aztán 2 hónap utána meglátogatott tesóm és a családja, utána vizsgákra haza jöttem, majd a tavaszi félévben anyumék jöttek ki hozzám 2 hétre.

Először nehéz, de belerázódsz, megszokod az új környezetet, életet, találsz barátokat, akkor már sokkal könnyebb lesz.

És ezzel a tudással mihez lehet kezdeni? Kint akarsz talán maradni és ott el lehet helyezkedni ilyen végzettséggel?

Egyébként ne szomorkodj, eleinte nagyon nehéz lesz, idegen város, idegen emberek, idegen nyelv, de biztosan meg fogod szokni és jó lesz, hidd el!

hozzá lehet szokni! napról napra. ráadásul te csak Bécsben leszel én Afrikában vagyok.

Igaz, az elején mindig bőgtem, most már birom (igaz, még nagymamám is online lett, szóval mindenkivel tudom tartani a kapcsoaltot, és megyek haza amikor csak tudok).

28N

Én 22 voltam, mikor először külföldre mentem, és az egész utolsó napot végigbőgtem. De hidd el, már az első nap fogsz legalább egy tiszta aranyos barátnőt találni, és rövid időn belül lesz egy jó kis társaságod! Pedig én nem is vagyok az a kifejezetten társasági ember, szóval ha én mondom, tuti így van! :)

Helyettem is csomó mindent intézett anyukám, vagy bárki más, de aztán mikor magamra voltam utalva, kénytelen voltam mindent egyedül, és teljesen jól ment.

Szóval kitartás, nyugi, jól fog minden menni, haza se akarsz majd jönni, és rájössz majd, milyen jó is önállónak lenni! :)

Szia!

Eltelt pár hónap a kérdésfeltevésed óta. Hogy érzed magad kint? Sikerült valamelyes megszokni az új környezetet?