Mit tudok tenni annak érdekében, hogy a fiam jövője jól alakuljon?
A fiam 20 éves. Sajnos megromlott a viszonyunk, mert a helyzet, amibe került, számomra elfogadhatatlan. A főiskolát, amire tandíjat kellett fizetni, otthagyta, mert nem tetszett neki az az iskola. Jelenleg passzív féléves, de szeptembertől másik iskolába adta be a jelentkezési lapot nappalira.
Még semmilyen szakmája nincs, mert egy sima gimnáziumban érettségizett. Nem igazán találja a helyét az életben, munkát se nagyon keres. Néha vállalt diákmunkát, amire én ösztönöztem, de ez se vált be, leginkább csak lazulni, szórakozni szeret. Időközben az aktuális barátnő úgy döntött, beköltözik hozzánk. Ezt én nem engedtem meg, mert a fiam hiába nagykorú, sajnos még totál önállótlan. Megkértem a lányt, hogy "ne lakjon nálunk", hiszen a fiam még saját magát se képes eltartani, nincs szükség rá, hogy még egy eltartott legyen itthon. Ekkor borult ki a bili, a fiam úgy döntött barátnőstől átköltözik az apjához, aki elég jómódú ahhoz, hogy vállalta mindkettőt eltartja. Én ezt minden szempontból károsnak tartom. Szerintem egy szülő feladata az, hogy életre, önállóságra nevelje a gyerekét és nem az, hogy barátnőstől eltartsa. Most ott tartunk, hogy senki nem beszél senkivel, teljesen elmérgesedett a helyzet. Én továbbra sem fogadom el, hogy ebben a helyzetben "élettársat" kell befogadni, sokkal inkább azt kellene erősíteni, hogy a fiunk a saját lábra álljon, szakmát tanuljon és tartsa el magát. Fáj, hogy ide jutottunk és nem működik sem az apával, sem a fiúval a kommunikáció a vélemény különbség miatt. Tanácstalan vagyok.
válasza:Kedves kérdező!Nem normális,de az is lehet,ha az ember úgy látja!Ha azt nézem,megtehetem,mert van hely,meg van rá keret!Ha úgy nézem,hogy ez a kislány lesz a menyem,az unokáim anyukája!Akkor miért ne invesztálnék bele?Miért ne segítsek nekik elindulni az életben,segíteni hogy összerázódjanak,hogy esetleg pár év múlva ne váljanak el,én meg könyöröghetek az unokámért,ha látni szeretném!
Nem mindenáron kell elfogadni egymást,le kell ülni.Kiszámítani a rezsit,a tennivalókat elosztani,ki mikor használja a fürdőt.stb.Nem eltartani kell együtt élni.Ha a kislány ezt elfogadja,akkor örülni kell,mert szerencsés a fiad jó felesége lesz.
Az elején tisztázni kell dolgokat,hogy sértődés később ne legyen(pl főzésnél hogy segítsen,hogy van a mosás ,takarítás Nálad.Ezekben neki kell alkalmazkodnia,hiszen a Te házad,de ismerni kell a szabályokat,hogy be tudja tartani!
Nem hinném,hogy úgy kell a lányokra nézni,hogy elvette a fiamat(nekem is két fiam van),hanem finoman segíteni,esetleg formálni őket,hogy a családunkhoz tartozzon!
válasza:Szia! Szerintem Te már semmit. Nevelted, gondoskodtál róla 20 évig, de ő ennek ellenére sajnos nem tanult semmit. Persze teljesen ne mondj le róla, mégis csak a fiad, de most hagynod kell, hogy megkapja azokat a bizonyos pofonokat, amitől végre észhez tér! Teljesen egyetértek veled abban, hogy megmondtad a barátnőnek, legyen kedves nem rajtad élősködni. Az meg sajnos a fiad szegénységi bizonyítványa, hogy nem felnőttként viselkedett és próbált meg önálló életet kialakítani maguknak (természetesen a lánnyal együtt), hanem azonnal tehetős apucihoz szaladt a kilánnyal együtt. Sokan írták, hogy egy 20 éves még "kisfiú", és teljesen egyet is értek velük, de akkor meg nincs szükség élettársra, mert az bizony felelősséggel jár! És nem csak benyúlunk a hűtőbe, amit anyám telepakolt, meg nézzük a tévét, aminek a díját anyám kifizeti, stb...
Esetleg a volt férjeddel érdemes lenne beszélni a helyzetről, hogy látja ő ezt a kérdést? Azért gondolom neki sem mindegy, hogy egy "vadidegen" élősködik a háztartásában.
És egy kicsit OFF: már máshova is beírtam, de kérdező reakciójától felbátorodva itt is megjegyzem. Kedves válaszadók! Az össze-vissza pontozgatást nem unjátok még? Nem az lenne a lényeg, hogy a kérdés feltevőjének tudtunk-e segíteni? Ez itt nem közvélemény-kutatás, hogy ami nekem szimpi, azt felpontozom, aki meg nekem nem tetszőt ír, az le! Ezt a játékot tartogassátok már meg az ÁLTALATOK feltett kérdésekhez!
válasza:Szerintem itt a harc továbbra is a szülők között folyik és a gyerekek egy elcseszett házasság végtermékeként szenvedik meg ezt az egészet. Az apuka direkt azért fogadta be őket, mert az anyuka (kérdező) nem volt rá hajlandó, ezzel gondolom teljesen a maga oldalára állítva a fiát és a barátnőt is.
Én a kérdező helyében nem fortyognék ezen tovább,tartsa őket a tehetős apuci ameddig bírja, és ameddig fel nem nő a fiúcska, aztán ha majd már túl késő lesz, megoldják a saját problémájukat. A kérdés viszont az volt, hogy hogyan tudnál rajta segíteni? Hát, biztos nem azzal, hogy olyasmire kényszeríted amihez nincs kedve. Üljetek le, beszéljétek meg hogy ő mit szeretne és fogadd el a tényt hogy nem mindenki szeret/tud tanulni még az is lehet hogy soha nem fog szakmát, (diplomát) szerezni, de ha nagy szüksége lesz rá, majd talál megoldást. Kicsit álljon már a lábára az a fiú!!!!!!!!! Ehhez meg az kell, hogy a saját életét élhesse, a saját kárán tanuljon! El kell vágni a köldökzsinórt!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!