Mit tudok tenni annak érdekében, hogy a fiam jövője jól alakuljon?

szia

masik szemszögből írom a dolgokat, nem tudom tetszeni fog e.

18 éves voltam, amikor "összejöttem" a párommal. a családi körülményeim miatt elköltöztem otthonról. A páromnál laktam extra főként egy koleszos szobában, hol volt munkám, hol nem. Nem jártam főiskolára, egyetemre, hiszen akkor nem tudtam volna dolgozni.

A párom nem kapott koleszt, így a párom szüleihez költöztünk (igen, ebben a történetben én vagyok a "barátnő"). Rendesek voltak, ott lakhattam, csinálhattam az egyetemet mellette, aztan a páromnak vettek egy lakást, odaköltöztünk ketten.

Azóta jó magyar szokás szerint hol van munka, hol nincs mindkét félnél, boldogan élünk, mint hal a vízben, a kéthetes kisfiunk a másik szobában alszik éppen :)

Majdnem 11 éve, hogy együttvagyunk, nagyon szerencsésnek érezzük magunkat minden szempontból, jó, lehetnének jobbak a dolgok, de szerintem a magyar átlagot tekintve lelkileg a csúcson vagyunk, anyagilag meg nincs hitelünk, ami nagy szó (igaz, félretett pénzünk sincs).

Nem tudom mi lett volna, ha a férjem szülei annak idején azt mondják, nem lakhatok ott, és nem fogadnak be.

Ez az egyik, amit le szerettem volna Neked írni. A másik a munka, a diákmunkák rosszak, inkább kérdezz körbe, hogy tudsz e neki "rendes" állást. Sajnos legtöbbször ismerős kell, hogy munkát kapjon az ember, és a diákmunka nem megoldás.

Talán nem ártana a kislány szüleivel is felvenni a kapcsolatot, és elbeszélgetni velük, hogy mégis kinek a dolga eltartani a saját gyerekét...

a srácot én meg fájó szívvel ám, de kitenném otthonról. pár hét éhezés után be fogja látni, hogy jobb inkább tisztességesen dolgozni, vagy iskolába járni.

Mégcsak 20éves gyerekfejjel gondolkozik.

Nemtudsz mit tenni. neki kell rájönnie h merre hányméter.

Szórakozás meg miegyéb elfogadható annak ellenére h nem dolgozik.

Az apát se nagyon érdekli a sorsa. gondolja magában eltartom őket amíg rájön a fiam h lépnem kellene.

Nem írtad mennyi idős a lány,mit csinál,stb.Szerintem hiba volt kitenni,le kellett volna fektetni a szabályokat(rezsi,házimunka,tanulás).20 éves fiunak ne legyen komoly kapcsolata,mert Neked nem tetszik?Sokan gyerekestül laknak a szüleiknél,mert nincs lehetőségük másra.ha meg tényleg baj van a lánnyal nem lett volna jobb"szem elött"?

Estleg tényleg szereti a fiadat és nem kihasználni akarja?

Válaszolók, olvassátok már el, mit írt a kérdező!

"A főiskolát, amire tandíjat kellett fizetni, otthagyta, mert nem tetszett neki az az iskola."

"Nem igazán találja a helyét az életben, munkát se nagyon keres. Néha vállalt diákmunkát, amire én ösztönöztem, de ez se vált be, leginkább csak lazulni, szórakozni szeret."

Ezeken felül már csak hab volt a tortán, hogy a barátnő odaköltözött úgy, hogy a 20 éves nagy fiú kiszolgáltatja magát.

Ja, és mindezek tetejébe:

"a fiam úgy döntött barátnőstől átköltözik az apjához, aki elég jómódú ahhoz, hogy vállalta mindkettőt eltartja"

Ti szülőkként hogy állnátok hozzá, ha ti ösztönöznétek sulira, melóra a gyereket, de a másik szülő pedig ellenetek beszél azzal, hogy enged neki mindent, és nem vár el semmit? Hogy lesz így önálló egy 20 éves fiatal felnőtt fiú (nem férfi!!!), ha a szülők nem következetesek, és elbeszélnek egymás mellett? És pluszban még elvárnák, hogy eltarts még egy embert, de se a saját gyereketek se a párja nem segítene be semmivel?