Vajon ők belátták már, h ők sem (voltak) tökéletesek?

Én sem értem, hogy közel a 30-hoz elvileg érett fejjel le akarsz csökkenni éretlen fiatalok szintjére, akik biztos, hogy nem gondolkodtak mikor ezeket mondták.

Engem is sokat csúfoltak, pedig én kövér sem voltam (csak nem voltam sovány) mégse vágom ezeknek az embereknek az arcába, hogy hogyan néznek ki.

Nem lesz tőle jobb. Csak fiatalok voltak. És eljön még az idő amikor az ő gyerekeik mennek sírva haza mert kicsúfolták vagy bántották őket. Mert ez mindenkivel megesik. Neked ettől nem lesz jobb.

Szia!

Mintha magamat hallanám. :) Én egy kicsit fiatalabb vagyok nálad, de teljesen hasonló érzéseim vannak ezzel kapcsolatban. Általános iskolában nagyon kövér voltam, meg rengeteget tanultam. Ezzel már a legtöbb gyerek céltáblájává is váltam. Középiskolában persze lefogytam, lenyelvvvizsgáztam két nyelvből, most egyetemista vagyok. (Lassacskán végzek, elég nehéz szak, de derekasan állom.) Mostanság keresett fel pár volt osztálytárs, hogy mi van velem? Természetesen semmi. :) Persze ők elsorolják, hogy lassan összejön a nyelvvizsgára a tudásuk (én már 5 évvel ezelőtt letudtam), felvették őket valami gagyibb tanfolyamra, csini felsőt vettek a múlthéten, jó áron, most indulnak a munkanélkülibe segélyért, megszületett a pici, bár az apuka lelépett, de semmi baj, mert olyan cukik a kisbabák, és hiába nincs még érettségije se, ő így is milliókat fog keresni, stb... Én persze illedelmesen mosolygok, majd elköszönök, közben pedig azt kiabálnám, hogy "Ide nézz, sikeres vagyok és jól nézek ki, te pedig még a fasorban se vagy!". De nem teszem. Biztos nekem is rosszul esne, ha az orrom alá dörgölnék a saját kudarcaimat. (Ők már ezt megtették vagy százszor, de mindig csak nyeltem egyet.) Inkább hazajövök, elolvasom németül a híreket, megnézem milyen dicshimnuszt írt a konzulensem, megsimogatom a cicámat, felhívom a páromat és elmegyünk moziba. :)