Milyen érzés volt amikor meghalt akit szerettél?

Apum 3 éve halt meg agydaganatban, papám 1 hete, 90 éves volt, apum 53. Igazából... nem tudom milyen érzés. Hiányzik borzalmasan, sokszor nem tudom mihez kezdjek. Mióta nincs, valahogy nem találom a lelki nyugalmam, gyakran meggondolatlanul cselekszem, nincs, aki megmagyarázza mi miért rossz, pedig már 22 vagyok. Akkora lelki törést okozott, amit akkor nem éreztem, viszont ahogy egyre inkább közeledek afelé, hogy házasság, család, és anyum is betegeskedik, mamám is, egyre rosszabbul viselem.

Ez leírhatatlan, gőzöm nincs mit érzek. Amikor meghalt fel sem fogtam. Úgy gondolom én a mai napig nem fogadtam el, hogy meghalt, csak ha kimegyek a sírjához. Mindig érzem, hogy vigyáz rám, de jó lenne látni a mosolyát, hallani a hangját.

Nincs ilyenkor semmi jó tanács..Hacsak az nem,hogy maradj mellette amíg van rá lehetőséged.Mosolyogj,hogy ne lássa a bánatodat,és ha az alkalom úgy adja,mond el neki hogy szereted.

Sajnos nekem ezekre nem volt lehetőségem.

Életem nagy szerelme az első férjem autóbalesetben meghalt amikor 1 éves házasok voltunk.5-6 hónapos terhes voltam amikor a rendőrök csöngettek,és elmondták a hírt.Összeomlottam.Sajnos a babát is elvesztettem.Soha nem tudtam feldolgozni,és pokoli fájdalmas az egész.

Azt mondják idővel enyhül a fájdalom..Szerintem nem..csak idővel együtt tudunk élni a fájdalommal.

37/N

Mintha a világ apró darabkákra tört volna. Ezüstösen csillogó szilánkok a mélységes sötétségben.

Én ezt éreztem. Fájdalom, feketeség és süket csend, apa zokogástól rázkódó teste, simogató keze a hátamon - ennyi kötött a külvilághoz, megszűnt létezni minden más, a hangok, a képek, minden. Csak az éjsötét, a szilánkok, és üresség.

Szia kérdező!

Az én tatámmal is ugyanez volt..rákban halt meg, ő sem evett már, csak feküdt..Nagyon rossz érzés volt..szerintem amit tehetsz hogy elmondod neki hogy mennyire szereted és amíg lehet számíthat rád..ez az amit én nem tettem meg, pedig akartam...

Szia! Nagyon sajnálom:(

Ahogy a többiek írták, a legtöbb amit tenni tudsz,hogy mellette maradsz és elmondod neki,hogy szereted. Ez egy olyan dolog azt hiszem amit nem lehet ép ésszel felfogni. :( Bár a várakozás talán tényleg rosszabb mint utánna amikor már tudod,hogy vége.

Nekem a legnehezebb az elfogadás volt. Hiába tudtam,hogy már nem változtathatok rajta, annyira hiányzott és fájt,hogy nem voltam képes elfogadni,hogy meghalt . Nem engedtem,hogy "átjárjon" a gyász és ezért sokáig nem is tudtam megnyugodni és a lelki békémet megtalálni. Nagyon nehéz időszak volt. Neked több erőt kívánok!

Nekem a NAgymamám volt az anyukám... 2.-osként vesztettem el.... 7 után voltam képes úgy ahogy elengedni..

volt egy álmom, ahol miután megöleltem, és elbúcsúztunk, a szemem láttára bomlott porrá lassan...

Azóta sírás nélkül tudok rágondolni :)

De nagyon nehéz időszak volt