Tényleg így gondolkodnak az emberek, vagy csak a szokásos alázzuk és osszuk a kérdezőt szindróma?

Én azzal az exemmel nem tartom a kapcsolatot, akivel 8 hónapig voltam együtt, és bár nem váltunk el haragban, egyikünk sem kereste a másikat utána. És nagyon jól mondod, pont az a lényeg, hogy ha a szerelem el is múlt, egy barátságféle esetleg megmaradhat. Ez csakis akkor működik, ha tényleg kiépül egy bizalom a felek közt. Nekem ezzel a pasival 8 hónap alatt nem sikerült ezt megtennem. Ő nem ismert engem, én nem ismertem őt. Külsőségeket "szerettünk" egymásban. Pl. ő olyan lányt keresett, aki nem festi magát, nem hord magas sarkút cipőt. Én ilyen voltam akkor. Ő ezt "szerette" bennem. Mondjuk én sem voltam különb, mert én is főleg külsőségek miatt buktam rá.

Na, nálunk pl. emiatt nincs kapcsolattartás a szakítás után. Két teljesen idegen embert "járt" egymással, idegenek voltak az elején is, közben is, és utána is.

Szeretted igen, de elmúlt és ennyi. Azért ha találkoztok nyilván köszöntök v ha összefuttok véletlen megkérdezitek mi van a másikkal, de iylen előre lebeszélt talik meg összejárogatás teljesen felesleges, ami volt elmúlt, főleg akkor még pofátlanság is ha van új párod. Ennek az exes dolognak tényleg akkor már nincs helye. Ha pedig ez enynire hiányzik akkor nem vagy még túl rajta. Általában azok szoktak így összejárni akik még nincsenek túl egymáson, nincs új kapcsolat, egyedül érzik magukat, reménykednek még h lehet vmi, ilyesmi. Sztem.

21/L

Sok ember így gondolkozik, én sem értek vele egyet. Amelyik exemmel valódi kapcsolat volt köztünk, azzal tartjuk a kapcsolatot, hiszen szerettem mint embert is, az nyilván megmaradt. Egyébként a párom is így van néhány exével.

Az, hogy ma ez nem általános, szerintem mutatja az emberi kapcsolatok felszínességét. Hogy együtt van az ember valakivel, aki elvileg sokat jelent neki, aztán meg egy pillanat alatt el lehet vágni végérvényesen. Az ilyenek szerintem nem valódi szerelmek voltak.

Nem olvastam el az előző kérdésed válaszait,de sejtem mik voltak a reakciók.

Én teljesen egyet értek veled.

Én is úgy gondolom, hogy ha együtt voltam valakivel, fontos volt nekem és szerettem, akkor a párkapcsolat véget értével nem múlik el a szeretetem iránta és ugyanúgy fontos marad a számomra, mint ember, mint barát.

Sosem értettem, sokan hogy képesek "kitörölni" az életükből azt, akit nemrég még mindennél jobban szerettek.

Én minden volt párommal jóban vagyok, persze nem ugyanolyan szinten minddel, de legalább beszélőviszonyban.

A legjobb barátommal is együtt voltam, sőt, ő volt az első komoly kapcsolatom, és miután szakítottunk, eszünkbe sem jutott az a lehetőség, hogy ne maradjunk barátok.

Azóta is ő az egyik hozzám legközelebb álló személy, akire mindig számíthatok és nagyon szeretem.

És nem, egyikünk sem kezdené újra és baráti (testvéri :) ) szereteten kívül nem érzünk mást egymás iránt.

Neki is van már hosszú ideje barátnője (akivel szintén nagyon bírjuk egymást) és nekem is van barátom már lassan 2 éve, akibe nagyon szerelmes vagyok, nos, ő is szereti a legjobb barátomat, nagyon jóban vannak.

Két másik "exemmel" meg úgy vagyunk, hogy időnként elmegyünk egyet sörözni és megbeszéljük, kivel mi a helyzet.

Szerintem kellő intelligencia kell ahhoz, hogy egy pár értelmesen el tudjon válni és utána nem "köpködni" egymásra, hanem barátokként létezni tovább.

Rém korlátoltak azok, aki mindebből csak azt szűrik le, hogy az egyik fél még akar valamit.

Emellett attól, hogy valaki nem tapasztal meg valamit, az a valami még létezik.

Egyébként ugyanez van a fiú-lány barátsággal is.

De én már inkább vállat vonok és röhögök azokon, akik nulla személyes tapasztalat nélkül, csak elméleti alapon osztják az észt ezekről a dolgokról.

Nekem működik mindkettő (volt barátokkal is jóban vagyok és rengetek fiú barátom is van :) ) már hosszú évek óta, úgyhogy nekem ne akarja megmondani senki a "tutit", aki csak gondolatban játszik el ezekkel a dolgokkal.

L/24

Nemrég meg volt egy kérdés, hogy szakítás után miért kell tartani a kapcsolatot az exel, ez beteges, nem szabad.

Most te vagy az ellentét.

Nekem meg tökmindegy, hogy ki mit gondol róla, azt csinálok, amit akarok.

Gyorsan átfutottam azt a kérdést és nem láttam, hogy annyira megalázóak lettek volna a válaszok.

Az exekkel való kapcsolattartásról meg az a véleményem, hogy sok mindentől függ. Pl. mennyire ábrándultunk ki egymásból, haragban, vagy békében váltunk el, érzünk-e még valamit egymás iránt.

A legtöbb esetben én sem látom értelmét a szorosabb kapcsolattartásnak. Bár előfordulhat, hogy csak a szerelem múlt el, attól még maradtak baráti érzések.

A te volt párodban úgy látszik a baráti érzések is kezdenek kihűlni irántad, valószínűleg ezeket is inkább a szerelem táplálta a részéről.

Nem csak szerelemben, barátságban is van ilyen, mikor két barát élete más irányt vesz, ha már nem érzik olyan jól magukat együtt, előfordul, hogy megszakad a barátság.

Az ilyesmit erőltetni nem lehet és haragudni sem érdemes a másikra, mert nem hibás, csak nem úgy érez már, mint régen. Ha ezek után még erőlteted a kapcsolattartás, úgy fogja érezni, hogy rá akaszkodsz, vagy akarsz még tőle valamit. Ezzel pedig semmit sem fogsz elérni.

Ha valaki ki akar lépni az életünkből, el kell engedni!

Csak úgy megjegyezném, az is előfordulhat, hogy van már egy másik kapcsolata és neki nem esne jól, ha a barátja szorosabb kapcsolatot ápolna a volt barátnőjével. Ebben az esetben természetes dolog, hogy az új barátnő a fontosabb.