64 évesen kisbaba? Öreg vagyok már ahhoz, hogy újból apa legyek?

Van itt egy nagymama, ilyen idős (60) fejjel hazahozta négy unokáját (2-8éves)Amerikából, és a dédike (80 volt) segítségével felnevelte mind a 4-et. Most már a legkisebb is középiskolás. (mert a szülők narkóztak)

Ellátta, gondozta, vaskézzel fogta őket, ha kellett. Mindegyik továbbtanult, különórákra hordta őket, zenét tanultak, táncot, nevelést, felléptek, modellkedtek, még a Friderikusz Gyerekszájban is szerepeltek.A szülők max egy képeslapot adtak, a nagypapa küldött külföldről néha pénzt.

Imádják a gyerekek. A mamát le se lehetne lőni, úgy pörög. Ehhez képest neked fiatal feleséggel egy gyerek sétagalopp lesz.

Akkor most leírom neked a mi családunk történetét. Bár szomorú és drámai, de a végén van jó is.

Én a negyedik késői gyermeke vagyok a szüleimnek. Nem terveztek, csak jöttem. Többen próbálták meggyőzni a szüleimet arról, hogy egyáltalán nincs szükség még egy negyedik gyerekre, nem is fiatalok már, anyagilag is nehéz lesz, lehet, hogy az esküvőmet sem élik meg, stb.

Ennek ellenére megtartottak, nem is volt kérdés, mert eszükbe sem jutott, hogy bármilyen formában megpróbáljanak megszabadulni a saját gyermeküktől.

A testvéreimről annyit, hogy volt egy nővérem, ő akkor volt 13 éves és volt két bátyám, és én lány lettem.

És egy napon, azon a napon, amelyikre anyukám ki volt írva velem szülésre (de én még pocakban voltam) történt egy hihetetlen dolog. Az iskolából rohantak a szüleimhez, hogy azonnal menjenek, mert a nővérem futás közben rosszul lett, nem tudni, hogy mi a baj, eszméletlen, öt perce történt, hívták a mentőket, de még nem értek oda. Mire a szüleim átrohantak már ott voltak az orvosok, de már csak azt a hírt tudták közölni, hogy meghalt. Senki sem értett semmit. Másnap a boncolás során kiderült, hogy a szívével volt baj, sportszíve volt (ami miatt már nagyon sok sportoló, focista életét vesztette). Futott, úszott, versenyekre járt, egészséges volt, okos és vidám. Rendszeresen vizsgálta sportorvos, de azt, hogy bármi baj lesz senki sem tudta megmondani. Én két nappal később születtem reggel, a nővéremet aznap délután temették, anyukám már ott volt, igaz, hogy mentő vitte és azután jött hozzám vissza a kórházba. Az egész család, az összes rokon és tulajdonképpen az egész falu le volt döbbenve, senki sem értette, hogyan történhet ilyesmi.

A szüleim a mai napig azt mondják, hogyha én akkor nem születek meg nekik, ha hallgatnak másokra, elfogadják azt, hogy ők már öregek a babázáshoz és elvetetnek, és néhány hónappal később megtörténik ez a tragédia ugyanúgy (márpedig megtörtént volna), akkor soha nem tudtak volna megbocsájtani maguknak, valószínűleg belepusztultak volna a fájdalomba és az önmarcangolásba. Így a mi családunk és sok-sok ismerős, aki ismeri a történetünket meg van róla győződve, hogy semmi sem történik véletlenül és ha ilyen különös körülmények között is besikerül egy gyerek, akkor annak a gyermeknek életet kell adni, mert valamiért küldték. Mint engem azért küldött Isten, hogy megmentsem a családot és valahogy átlendítsem őket ezen a tragédián.

Ami nagyon durva az az, hogy egy az egyben olyan vagyok, mint amilyen a nővérem volt. Képek alapján 13 éves koromig megdöbbentő volt a hasonlóság és azt mondják, hogy a személyiségem is ugyanolyan.

És ami a legfontosabb: már felnőtt vagyok, férjhez mentem, gyermeket szültem és a szüleim -bár idősek már- de még mindig ÉLNEK! Ott voltak az esküvőmön, látják az unokájukat. Kell ennél több?

Úgyhogy hallgass a megérzésedre, ne foglalkozz más véleményével és sok boldogságot kívánok nektek a babátokhoz!

Szia (remelem nem haraxol, ha tegezlek, de igy szemelyesebb)

Szerintem jol, alaposan at kene ezt gondolni, igaz azt irtatok, hogy mar dontottetek.Hidd el a realitas az nem negativitas, csak szerintem neha az emberek nagyon onzoek es a sajat pillanaynyi boldogsagukert kepesek masoknak eveken at tarto szenvdest okozni.

Hidd el nem lebeszelni akarlak, vagy buzditani valami hulyesegre amit kesobb nagyon megbannatok, de szerintem ezt azert nagggggyon alaposan at kell gondolni mielott meghozod dontesz, nemcsak a FELESEGED,A SAJAT, ES A MAR FELNOTT FIAD, DE termeszetesen a szuletendo lanyod/fiad erdekeben is!!!

Irhatunk itt reggelig nagyon hangzatos-patetikus-romantikus dolgokat, de azert megiscsak egy valosagos vilagban az embernek at kell gondolnia a donteseit, foleg ha egy gyerekrol van szo, foleg a te/ti korodban/korotokban.

Gondolj csak bele, nemcsak az elso siros-felkelos-pelenkazos idoszakba, mert az igen rovid egy ember eleteben, de ugy egeszeben egy kis ember felnevelesehez mi minden kell!!!

A feleseged: az o koraban nagyobb a rizikoja, hogy komplikaciok lepnek fel az egesz terhesseggel kapcsolatban, ill. hogy a magzat egeszseg lesz.

Azutan pedig maga a gyermek gondozasa is nagyon kiemrito napi feladat!Van o abban az egeszsegi (testi-lelki) allapotban hogy ezt az elso EVEKBEN kepes lesz ellatni?

Te: nemcsak a gyereksiras,az ujboli alkalmazkodas egy gyerekes-eletvitelhez,de ha majd mondjuk a felesegeddel tortenne valami akkor ki gondozna a gyereket?Te kepes vagy erre?Valamint a kesobbiekben a korkulonbsegbol adodo kommunikacios problemakra fel vagy e keszulve?Kepes leszel Ot felkesziteni arra, hogy egyedul is megalljon laban, ha mar ti nem lesztek neki?

A FIAD: O mit szol mindehhez?Tisztaban van azzal, ha veletek barmi tortenne, akkor a gyermek az o felelossege lesz mind nevelesben mind pedig anyagilag? Vagy ha a feleseged eletkora miatt serult gyermeketek szuletik, akkor is kepes lesz ot egesz eleteben EGYEDUL tamogatni, ha mar ti nem lesztek?

Es vegul a GYERMEK:Ha valamijen problemaja lesz kivel tudja majd megosztani?Az idos szuleivel, vagy az apja korabeli batyjaval?Kepesek lesztek ot anyagilag is tamogatni, ha mondjuk egyetemre szeretne menni vagy meghazasodni? Elheti egy atlagos gyerek eletet vagy majd allandoan a ti korotok igenyeihez kell alkalmazkodnia?

Hidd el akarcsak a tizeneves anyak, ugy az idosebb korosztaly sem a megfelelo idopont a szulesre, es gyermeknevelesre.Csak annyit szolnek hozza a kerdesedhez, hogy megegyszer gondoljatok at ezt a dolgot, es csak tedd fel magadban ezeket a kedeseket!

Ha meg ezek utan is ugy erzed, hogy kepesek lesztek felnevelni ot es kialakitani egy jo kapcsolatot a tesojaval, hogy ha ne adj Isten barmi tortenne veletek akkor o ott legyen neki legalabb a fiatal-zsenge eveiben!!!

Es hidd el, en azt kivanom szivembol nektek, ha megtartjatok, akkor legyen egeszseges, ti szinten, es hosszu boldog egeszseges eletetek legyen EGYUTT!!!!!!

De kerlek, csak akkor vallajatok fel ezt a gyermeket, ha biztosak vagytok benne, hogy akarhany evet is lesztek vele, azt szeretetben, es toleranciaban elitek, boldogan.

Ne rontasot el az o eletet a to idosodo bogaraitokkal!!!

En is, mint az egyik hozzaszolo elottem, tapasztalatbol beszelek, a gyermek oldalarol!Es neha a mi szemszogunkbol, nem annyira "romantikus-patetikus-happy" az ilyen szulo-gyermek kapcsolat...

Mindenesetre sok boldogsagot Nektek es jo egeszseget!

Szánalmas a sok álszent ember, aki lepontozta azokat, akik igennel válaszoltak a feltett kérdésre. . Senki nem bántotta a kérdezőt, senki nem buzdította arra, hogy ignis vetesse el a gyereket, csupán válaszoltak egy feltett kérdésre.

Könnyű a más f...ával a csalánt verni, és gratulázni, de a jóhzan ész otthon maradt.

Tény, hogy negyven évesen is meg lehet halni, de jóval kevesebb rá a sansz, mint 80 évesen!

40 évesen is lehet valaki beteg, de kisebb rá az esély, mint 80 évesen!!!!

Tény, mig mások 20 évesen sokszor a szüleik vállán sírják ki magukat, mondjuk egy csalódás után, ennek a gyereknek a legnagyobb gondja az lesz, hogy emelgesse, mosdassa a 85 éves apját. Felesleges lesz neki elmesélni hogy mi történt aznap, mert a papa úgyis elfelejti. Ez nem rosszindulat, ez az ÉLET maga! Aki nem látja be, az hazudik.

Ez az ÉN véleményem. És ettől független terméshzetesen azt mondom, ha bevállalták a gyereket, nos akkor sok egészséget neki, és hosszú, boldog, egészséges életet a szüleinek.

Aki azt írta, h a gyerek érdekében jobb lenne, ha nem születne meg, az komolyan gondolja?? És az utolsó válaszoló? Ez a gyerek már megfogant, és senki ne mondja, h a saját érdekében kéne elvetetni!! Igen, valóban kellemetlenebb 20 évesen az apukát ápolni, mint ha 40 lenne, és bulizni jönne velem, de szerintem ez esetben a gyerek szívesen teszi ezt hálából azért, h a szülei annak ellenére, h nem fiatalok, felnevelték őt.

Szerintem is örüljetek a kicsinek, szeressétek, és meglátjátok, mennyi szeretetet fog nektek adni :-)

Nagyon szép ez a fönti történet.

Én is hiszem, hogy semmi sem történik véletlenül.

Az előttem szólónak is igaza van, de rosszul nevelni akárhány évesen lehet, a legideálisabb szülők is viselkedhetnek úgy, hogy rossz a gyereknek, és a tini, vagy idős szülő is lehet nagyon jó anya-apa.

Ez ne a kortól függ.

És az sem, hogy meddig van kiszabva az életünk.Egyiknek 25 év se jut, másiknak meg 100. Nem tudjuk.