21 évesen hogyan tovább egyedül? Még nem voltam ilyen helyzetben és félek!
21 vagyok, nő, nemsokára közös megegyezéssel lesz vége egy 4 éves kapcsolatomnak. rettentően félek.
17 voltam, mikor összejöttünk, ő 20. előtte én voltam a rút kiskacsa, soha fiú úgy szóba sem állt vele, ő meg jött, okos, jóképű és én kellettem neki. fél év járás után már együtt laktunk, bár csak véletlenül. akkoriban váltak el anyáék és anyám egyedül mindenre képtelen, így a párom segített mindenben, ő volt a férfi, mindent elintézett(2 öcsém is van), ezért odaköltözött hozzánk. minden szabadidőnkben együtt voltunk.
aztán jött az egyetem, más város. anyukám is párra talált, így most már külön élünk. mégis az elmúlt 4 évben a párom alappillére lett a családunknak. közös barátok, együtt járunk minden cslaádi programra, szeretik, elfogadják, engem is az ő családja. csakhát szépen lassan tönkrement köztünk minden és eljutottunk oda, hogy külön kell folytatni.
de én azt sem tudom mihez kezdjek. ő mindenben mindenhol segített és most egyedül maradok. szinte gyerekként kerültem bele ebbe a kapcsolatba és bár mindig önálló voltam most mégis elveszett vagyok. voltak idők, hogy csak ő volt nekem és a gondolat, hogy egyedül kell lefeküdni aludni, az borzasztó. az érzés, hogy kihez bújok oda, ha sírni kell vagy bármi. de együtt sem jó, régóta nincs testi kapcsolat, sokat veszekszünk, tovább kell lépnünk.
hálistennek a barátaimmal élünk, ők maradnak és valahogy tartanak, de hogy lehet túlélni? egyetemre járok(orvosi), melette magamnak kell majd pénzt keresni(eddig a párom fizetéséből éltünk), egyedül kell mindent túlélni.
érezted már úgy egy kapcsolat után, hogy vége a világnak? hogy nagyon egyedül maradsz és azt sem tudod hová nyúlj? mit tettél? mi segített?
köszönöm
válasza:Ki kellene lépned az eddigi kocka-életfelfogásból, felnőtt vagy, önállósodj. Sajnos a barátod nem segített rajtad a múltban, hanem visszatartott ebben. Atyáskodott, gondoskodott mindenről, csak éppen megtartott téged gyereknek. Nincs rá recept, hogy hogyan bírd ki az első hónapokat, a fájdalmat és a hiányérzetet nem lehet kikerülni, de ezt ki kell bírnod, mást nem tehetsz. És ne köss magaddal kompromisszumokat, csak azért, hogy kevésbé fájjon, az struccpolitika és időhúzás. 21 évesen... úristen, előtted az egész élet! Ne hallgass azokra sem, akik esetleg a "kutyaharapást szőrével" módszert ajánlják. Nem kell semmit elsietned, ami az új kapcsolatteremtést illeti. Belemenekülni egy másik ürge karjaiba, csak azért, hogy azt hidd, így nem vagy magányos. Maradj egy ideig egyedül, és próbáld meg az elmúlt éveket reálisan átlátni, ne ess abba a hibába, hogy egy idő után csak a jó dolgokra emlékezel. Igenis jusson nap mint nap eszedbe az is, hogy mi NEM volt jó. Egy idő után aztán képes leszel hideg fejjel is gondolni az exedre. És onnantól már könnyebb lesz. És még valami: ne legyen rögeszméddé az önsajnálat, mint ahogy az sem, hogy lúzer lennél. Nyugodt legyél, biztos, hogy fogsz kelleni valakinek. Csak jól válassz.
34F
államin vagyok, nem kell fizetnem, apa pedig kifizet minden olyat, ami sulival kapcsolatos. saját lakásban lakok(anyáé), van 2 albérlő, de azért így is marad rezsi.
anyával nagyon megromlott a kapcsolatom, jó ideje nem beszéltünk, tőle nem is várok semmit.
majd veszek fel diákhitelt és van egy kis pénzem, mert 1 évet dolgoztam egy tavalyi félresikerült vizsga miatt. most is vizsgáznom kéne, de nem tudok koncentrálni sem, kicsit kicsúszott alólam a talaj.
tényleg sokat próbálkoztunk, de semmi sem változott(már 1 éve előjöttek a gondok). rajta is látom, hogy szenved és neki is fáj ez a szakítás, de sokkal könnyebben viseli majd, mint én, ezt tudom.
sokmindent tanultunk egymástól, sok csatát megvívtam a családjával azért, hogy tanulhasson(sajnos az ő családja ezt nem értékeli és nem is az, hogy megtiltották, de valamit mindig kitaláltak, hogy ne menjen előadásra), azért, hogy a saját keresetéből magára is költhessen, belevertem a fejébe, hogy a céljait érje el, küzdjön(ő elült a babérjain). kikupáltam rendesen, tényleg jó pasi lett. tőle pedig megtanultam, hogy én is kellhetek valakinek, engem is szerethetnek. de mára eljött az a pont, ahol tényleg visszahúzzuk egymást.
húzhatnám még a dolgot, de csak szenvednénk, ráadásul ő pár éven belül külföldre megy a tanulmányai miatt, már ha esze van. miattam meg sem próbálná, ugyanis én itthon akarok maradni.
nagyon aranyosak vagytok, próbálom a pozitívat szemlélni, előre haladni, de nagyon nagyon nehéz.
válasza: válasza: válasza: válasza:Próbálj most a tanulásra koncentrálni, fontosabb neked most az hogy sikeresen átvészeld a vizsgaidőszakot. Nehéz, biztos nehéz nem a kapcsolatra koncentrálni, biztos rengeteg emlék fűz hozza, de nem táplálkozhatsz ezekből, vizsgák után jön a nyár, kikapcsolódsz és légy nyitott egy új kapcsolatra ha úgy adódik, ne zárkozz el a külvilág elől.
Elmesélem az én történetem is:ugyancsak orvosin vagyok, 22éves, tavaly a kapcsolatom megromlása miatt majdnem évet kellett ismételjek, nem működött jól a kapcsolatunk, közös megegyezéssel szakitottunk, ugyancsak közös ismerősök, szülők ismerték egymást, rengeteg emlék kötött hozza, már családtagként kezeltek az ő szülei is, őt is az én szüleim, de mégis szakitani kellett, most mindketten boldog párkapcsolatban élünk és most úgy érzem nem bántam meg hogy elváltak útjaink, az elején nehéz volt átvészelni a szakitást, most már csak szép emlék az együtt eltöltött évek.
válasza:Szia!
Az én előző kapcsolatom is hasonló volt, bár mi csak 1 évet és 2 hónapot töltöttünk együtt.Én akkor fejeztem be végleg a sulit, és kiléptem a nagybetűs életbe.Hozzá költöztem, ez volt az első rendes kapcsolatom.Elkezdtem munkát keresni, és teljesen elveszettnek éreztem magam, semmi nem sikerült, se munka se semmi, nem tudtam magammal mit kezdeni.Szépen lassan tönkrementünk, egyszer csak közölte, hogy menjek haza inkább.Én azt hittem pedig, hogy minden oké velünk.Hát költöztem.Se munka se önbecsülés..nagyon rossz volt, 10 kilót fogytam 2 hónap alatt, nem direkt, hanem az idegtől, nem bírtam enni, aludni, egyáltalán létezni se nagyon,semminek nem volt értelme.Azt hittem mindenben csak rá számíthatok, egyedül nem érek semmit.
Ő közben összejött mással.Még egy pofon az élettől...én is 21 voltam.
Aztán találtam munkát, és végre megváltozott minden.emberek közé kerültem, dolgozom, van fizetésem, és erősebb vagyok, mint bármikor :)))és bármit meg tudok szerezni, illetve elintézni, nagyon talpraesett lettem azóta.Szóval minden az ellentétére fordult, jó irányba.Párom is van már 1 éve.Fel a fejjel, amint fölfedezed, hogy egyedül lenni jó, szárnyakat kapsz.Majd megtalálod a pozitív oldalát, ne aggódj csak eleinte lesz rossz.Nekem 3.fél évig hónapig tartott :)
24L
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!