21 évesen hogyan tovább egyedül? Még nem voltam ilyen helyzetben és félek!
21 vagyok, nő, nemsokára közös megegyezéssel lesz vége egy 4 éves kapcsolatomnak. rettentően félek.
17 voltam, mikor összejöttünk, ő 20. előtte én voltam a rút kiskacsa, soha fiú úgy szóba sem állt vele, ő meg jött, okos, jóképű és én kellettem neki. fél év járás után már együtt laktunk, bár csak véletlenül. akkoriban váltak el anyáék és anyám egyedül mindenre képtelen, így a párom segített mindenben, ő volt a férfi, mindent elintézett(2 öcsém is van), ezért odaköltözött hozzánk. minden szabadidőnkben együtt voltunk.
aztán jött az egyetem, más város. anyukám is párra talált, így most már külön élünk. mégis az elmúlt 4 évben a párom alappillére lett a családunknak. közös barátok, együtt járunk minden cslaádi programra, szeretik, elfogadják, engem is az ő családja. csakhát szépen lassan tönkrement köztünk minden és eljutottunk oda, hogy külön kell folytatni.
de én azt sem tudom mihez kezdjek. ő mindenben mindenhol segített és most egyedül maradok. szinte gyerekként kerültem bele ebbe a kapcsolatba és bár mindig önálló voltam most mégis elveszett vagyok. voltak idők, hogy csak ő volt nekem és a gondolat, hogy egyedül kell lefeküdni aludni, az borzasztó. az érzés, hogy kihez bújok oda, ha sírni kell vagy bármi. de együtt sem jó, régóta nincs testi kapcsolat, sokat veszekszünk, tovább kell lépnünk.
hálistennek a barátaimmal élünk, ők maradnak és valahogy tartanak, de hogy lehet túlélni? egyetemre járok(orvosi), melette magamnak kell majd pénzt keresni(eddig a párom fizetéséből éltünk), egyedül kell mindent túlélni.
érezted már úgy egy kapcsolat után, hogy vége a világnak? hogy nagyon egyedül maradsz és azt sem tudod hová nyúlj? mit tettél? mi segített?
köszönöm
válasza:Szia
nagyon jól tudom miről beszélsz :( ugyanígy vagyok én, és a gondolatok amiket leírtál nap mint nap kisértenek
nem rég mentünk mi is szét ugyanúgy több évet lezárva
én sem tudok mihez kezdeni, mindenben csak rá számíthattam
sajnos én is így érzem, hogy vége az egész életemnek, nincs sok értelme
az esték pedig borzalmasak, hogy nem elég hogy egyedül vagyok, egyedül sírok de fel sem tudom őt hívni hogy a hangja megnyugtasson
tanácsot nem tudok adni sajnos, ne haragudj :( csak gondoltam leírom, hogy átérzem a helyzeted :(
21L
válasza:Szerintem egy közös gyerekkel meg lehetett volna oldani.
Egyébként biztos rossz lesz még sztem 2-3 évig ez az elveszett érzés. De kitartás hidd el jön jobb!!!
válasza: válasza:sajnos anya miatt elég korán fel kellett nőnöm, már 10 évesen sem lehettem csak egy gyerek. sokszor nekem kellett gondoskodnom a tesóimról, nekem kellett anyában tartani a lelket. és amikor jön valaki, aki rád szeretne vigyázni, aki szeretne rólad gondoskodni, akkor nehéz ellenállni. csak az ember azzal nem néz szembe, hogy mi lesz amikor egyedül marad.
szülni még nem szeretnék, hisz ott az egyetem, másrészt a párom sem áll még készen ilyenre. persze ha akarnám ő még vállalta is volna, de nem erőszakolhatom rá.
olyan szinten része lett a családomnak, hogy már mindenkivel önálló kapcsolata van, a férfiakkal barátok, a nőkkel beszélget, imádja a gyerekeket és én is az ő családjával így vagyok. majdnem minden barátunk közös. szeretjük egymást, de sajnos ez nem elég, mert egyikőnk sem boldog, kínlódás minden nap.
mégis ha nem alszik itthon pár napot már rossz érzésem van és a tudat, hogy ezzel minden nap szembe kell néznem egy ideig ijesztő.
már 1 éve a kapcsolat megmentésén próbálkozunk, de mindhiába. mások a céljaink, a vágyaink, másfelé indulnánk, csak a feszültség van köztünk és megszokás.
miért ilyen nehéz ez?
amúgy köszönöm mindenkinek a választ
válasza:Ez természetes, minden szakítás után ezt fogod érezni ha nagyon szeretted a másikat. Én már a sokadik szakításon vagyok túl, most 28 (lány) vagyok, és most lett vége egy 6 éves kapcsolatomnak...nagyon nagy szerelem volt, ő a nagy ő, ebben biztos vagyok, de menni akart, hát elengedtem. Próbálj most nélküle élni egy kicsit, 21 vagy, ez nagyon nagyon fiatal...annyi kapcsolatod lesz még, meglátod, és szerelmes is leszel, nyugi! Az első szerelem után mindig nehezebb elengedni a másikaat, de aztán majd belejössz :(
Próbálj meg kimozdulni otthonról, járj el mozogni, sportolni, jógára, olvass sokat, menj el fodrászhoz, barátokkal ide-oda, regisztrálj egy társkeresőre, nem kell találkoznos senkivel, de fogsz üzenetek kapni és ez növeli az önbizalmad is, és ki tudja, még akármi is kialakulhat. Koncentrálj a tanulásra, milyen csodálatos dolog, hogy egyszer majd orvos lehetsz! Én egyébként hiszek abban, hogy ha tényleg egymásnak teremtettek benneteket, a barátod vissza fog jönni hozzád. Ami fontos, hogy egyáltalán ne keresd őt most, próbáld lekötni a figylmed és ne sajnáld magad, szép az élet fel a fejjel! :)
válasza: válasza:Szia!
Hát igen az elején mindig nehéz, de aztán szép lassan túl lépsz rajta. Elfelejteni SOHA sem fogod és világ életedben szeretni fogod, de az biztos, hogyha valami nem működik sajnos tovább kell lépni. Gondolom nagyon sokszor leültetek és megbeszéltétek a dolgokat. Egyedül nehéz lesz, de majd minden rendben lesz.
Kitartás! És ne szomorkodj!
válasza:éreztem már hogy vége van a világnak igen...
aztán könnyebb volt mint gondoltam, ha ez vigasztal:) egészen más lett minden, de nem volt olyan nehéz mint hittem hogy lesz, igaz nekem anyagi vonzata nem volt, de a párommal együtt az egész baráti körömet elveszítettem, egy-két kivétellel. egyszerűen nem mehettem velük többet, és a párom is elvesztettem, azt hittem belehalok. De könnyen ment, hamar lettek új barátaim, új emberek, új kalandok.
fel a fejjel, neked is menni fog. jobb lesz mint gondolnád, csak az első pár krízist éld túl szerencsésen:)
válasza:Azt írtad, hogy nem működik a kapcsolat, csak a feszültség van köztetek, és másfelé mennétek mindketten.
Egy párkapcsolat lényege nem az volna, hogy egymás mellett ki tudtok bontakozni és húzzátok egymást afelé, hogy a lehető legjobbak legyetek? Szerintem igen. Ha már nem előre hanem vissza húzzátok egymást, akkor nagy baj van. Nálatok már a megszokás dominál, nagyon ragaszkodtok egymáshoz(ami teljesen normális ennyi idő után) Félsz, hogy egyedül kell aludnod, hogy nem lesz támaszod. Teljes mértékben megértelek és átérzem, de ebből ki kell szakadni, mert később csak még nehezebb lesz.
Fogd fel ezt a szakítást úgy, hogy meg kell erősödnöd, és megtalálni önmagadat, a helyedet a világban (lelkileg)
Nagyon fiatal vagy még, annyi minden fog veled történni az életben! Fel a fejjel, próbálj nyitott lenni a világra, fogadd be a pozitív dolgokat! De előtte természetesen adj magadnak időt, és gyászold meg ezt a kapcsolatot! Sok-sok erőt is kitartást kívánok!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!