Most ez mire jó? Miért kell mártirkodni? Hogyan kezeljem? Normális ennyi idősen hogy félek "elkéreckedni"?

18éves lány vagyok.

3hónapja járok a barátommal, és ismerik nálunk, kedvelik is.

Tegnap találkoztam vele, vagyis feljött értem kocsival fél6ra.

itthon átépítjük a kérót, szóval segíteni kellett takarítani.

Segítettem, 5óra elmúlt és még akkoris az ablakot pucoltam, porosan, koszosan. Szóval még azt se lehet mondani hogy leléptem és otthagytam mindenkit takaritani.

Lemostam a hűtőt, letöröltem a szekrényt, a radiátort, a polcokat, és az ablakot.

Kérdezgettem mutert kell-e még valami, nem nagyon foglalkozott velem, mert apámékkal beszélt, de végre mondta hogy nem mert a többit ő megcsinálja, mert még ugyis lesz por.

Bátyámék is segítettek.

az ajtóüveget 3x pucoltam át ablaktisztitóval.

Olyan 17:10körül mentem el fürödni...

mire lejöttem felmostak, szóval bátyámék se segítettek sokat.

Erre ma mondja anyám hogy :"apád mondta tegnap hogy nemkellett volna elmenned, nem is segítettél"

Hát lettem olyan mérges!

Mondom. "tudtam hogy ez lesz. Miért ő mit segített csak sörözött"

ilyetszól: "bátyádék is összecsapták a melót, és az ajtóüveg is koszos"

Mondom: "tegnap 3minimum átpucoltam"

Meg mondja hogy sűrű az hogy a pasimmal 2naponta találkozom O.o

Az írásbeli érettségim tök jó lett, amikor itthon vagyok vagy tételeket csinálok vagy levágom a füvet, meg ilyenek. szóval segítek.

,Ma nem talizunk barátommal, szerintem le is nyirom a füvet... de holnap szeretnék vele ismét, mert mindig szombaton vagyunk együtt egész nap.

De már elkéreckedni se merek