Ki mit gondol, mit érezne?

Szerintem annyira ne ess kétségbe. Ha érzed, hogy igazán szeret, akkor ez ne ingasson meg.

Nekem meg mesélték, hogy anyukám nem akart kihozni a kórházból. Kora szülött voltam és hát elég csúnyus. Azt mondta, hogy nem az övé vagyok. :) De ezt mi már csak elvicceltük.

Engem azért válaltak, mert 21 éve bejött az, hogy három gyerek után magasabb a családi pótlék.

Akkoriban nem ment jól a vállalkozásunk, kellett a pénz.

Ha már nem vagy olyan kicsi (15-16nak tippellek), akkor igenis beszélj anyukáddal, mondd el neki az érzéseidet!

Néma gyereknek az anyja se érti a szavát!

Egyébként azt szokták mondani, hogy a csak-úgy-lett gyerekeknek dolguk van az életben!

Van egy 8 hós kislányom. Gyógyszer és gumióvszerrel fogant meg. Háromszor volt élénkpiros vérzésem, volt egy autóbalesetem. A méhlepény korán öregedett, a magzatvíz mekóniumos volt (belepiszkított...) a nyakán pedig ott volt a köldökzsinór.

Sürgősségi császárral "szültem".

Él, boldog, dundi gügyögős kisbaba lett.

Hidd el, minél több minde3nt átélsz, annál erősebb leszel.

Szerintem mindenképpen kommunikálj anyukáddal, mert lehet, hogy nem is gondolja, hogy ezzel téged megbánt!

Szomorú, de vannak ilyen szülők.

Nos, az érzékenységed ellenére le kell írnom az igazat.

A kommentjeidből világosan látszik, hogy a problémád nem tegnap előtt kezdődött, hanem már nagyon régen, de anyukádnak ez a története kellett ahhoz, hogy megtörténjen a felismerés.Az, hogy anyukád nem olyan anya, amilyennek lennie kellene ahhoz, hogy boldog legyél, kiegyensúlyozott és bízzál az emberekben, képes legyél jó baráti kapcsolatokat létesíteni.Ezeknek a hiánya sosem véletlen.Azt kell mondjam, erről legnagyobb részt a szülők tehetnek.

Mielőtt ezt nem mondta el neked, akkor sem voltál igazán boldog mellette,mert szavak nélkül is éreztette, azt, amit sosem lett volna szabad neki!Például azzal, hogy a fiúk ruháiban járatott és nyilván más téren sem volt igazán törődő veled.

Ne keseredj el, felesleges.Sajnos a rokonainkat nem választhatjuk meg és néha egy jó barát többet ér, mint egy rokon.Ezért azt javaslom, anyukád miatt való kesergés helyett inkább nagyon igyekezz azon, hogy legyenek jó barátaid,kedves, vidám társaságod, akikkel sokat lehetsz.Pár év múlva pedig lehet saját családod, akiktől majd megkaphatod az igazi szeretetet.

totálisan átérzem azt amit érzel.

Én 4 éve tudtam meg, hogy anyám miután megszült látni sem akart, s a nagyanyám dajkált első perctől. Mondjuk én pont a válás közepén születtem, gondolom a fogantatásom sem szerelemből történt. Világéletemben megkaptam és éreztette velem, hogy utál, mint a szart.. s a mai napig tart... nekem 21 éves fejemmel elegem lett ebből, és nem beszélek vele. Persze msot én vagyok a szemtelen. :)

Szóval ne add fel, gondolj valami szépre, aki szeretett :) és menni fog :) S ahogy teheted hagyd ott azt a családot, akik között kakukktojásnak érzed magad.