Nem fogadja el a gyermekem! Mit csináljak?

15:24 vagyok

mert ő olyan pasit akarna magának,akinek egy baba (amit ő szül) az első gyereke,ő az első akit feleségül vesz (ráadául ha már házasodtál templomban,akkor ez neki már nem lesz),és mindig ott lesz az exed árnyéka,hiába közöd nincs hozzá,de mégis a gyerekd anyja

te vagy az anyuka neveli a picit?

Az én páromnak is van gyereke. Én 20 éves leszek,de engem nem zavar a gyerek.Igaz,nem velunk él.Az elejen nehez volt elfogadni,akkor el is gondolkodtam a kapcsolatunkon,de ugymond ,,ellágyulta,,

Sose lehet tudni mit hoz a jovo..lehet egyszer én is elvált anyuka leszek.

Most ez nem a kérdésedre volt a válasz,bocsi.

Amugy szerintem ido kell ahoz,hogy a barátnod elfogadja a gyereked.Bár nem mindenki igy áll hozzá,ahogy én.Ha valakit szeretek,akkor....

Sok mindent nem tudsz csinálni.Valószínűleg nem lesz így hosszú igazi kapcsolat.

Elösször mikor megláttam a kérdést akkor azt gondoltam,hogy

de hát egy gyönyörű csöpp kislányon mit nem lehet szeretni?

Aztán rájöttem,hogy szerintem nem velel van a baj.Hanem azzal amiről az egyik válaszoló írt.

Nekem is így most esett le,hogy mikor rossz napom van vagy gyermek téma szóba kerül akkor miért is van ,hogy inkább nem akarok róla beszélni.Páromnak (vőlegényem) is van egy gyermeke (állítólag nem volt házas (hülyén hangzik de nem lehet tudni)) ő most 7-8 éves...nem tartja a kapcsolatot sok más ok miatt de ott maradt neki egy ház...

Lényeg az,hogy szerintem engem is az bánt,hogy neki ez már nem újdonság ,mmint. a gyermek áldás része,meg,hogy nem az első lesz ha lesz közös,mert mégiscsak ott van neki még ha nem is tarthatják-tartják a a kapcsolatot.De akkor se az elő!

Köszönöm az egyik válaszolónak,HÁt végre sikerült hosszú idő óta bennem is összefoglalnia ezt az érzést.

mi az hogy újdonság? egy gyerek az gyerek,mindegy hányadik. az én páromnak is van egy kislánya, most született a fiúnk. semmivel sem volt nagyobb dolog az életében a kislánya születése. én is nagyon szeretem, de csak annyira, hogy az anyukáját sosem pótolhatom, nem is akarom. támogatom a kapcsolatukat, hiszen ő egy kislány, akinek apuka kell.

mi az, hogy nem fogadja el? nem szereti a gyerekeket vagy mi? féltékeny?

nekem ez a viselkedés visszataszító. ilyen emberrel sosem kezdenék.

Szia!

Én 24 éves vagyok, párom 29, van két kislánya (5, 6 évesek). Az édesanyjuknál laknak, hétvégente vannak a páromnál egy napot. Itt csak az a bökkenő, hogy mi ketten is csak hétvégente tudunk együtt lenni, péntek estétől vasárnap estig. Szombaton dolgozunk, vasárnap gyerekek. Úgyhogy igazából kettesben nem tudunk lenni. Költözést egyelőre nem tudjuk megoldani, sajnos.

Engem is az zavar, hogy ő már megismerte az apaság élményét, van neki két lánya, és ha nekünk lesz közös, akkor nem csak egy lesz ugye, hanem már három. Jó lett volna, ha én ismertetem meg úgymond az apaság élményével. Akkor ott van a volt élettárs, akivel ugye a gyerekek miatt kapcsolatban kell lennie. Ráadásul otthon is mindig ő van porondon, mindig róla beszélnek. Már kicsit unalmas számomra.

Akkor a gyerektartás is elvisz egy keveset anyagi téren.

Viszont abból a szempontból meg jó, mert már tapasztalt gyereknevelés terén, átélt ezt-azt, a gyermekein én is kiélhetem a "szülői gondoskodást". Illetve mikor odáig jutunk, hogy nekünk is lesz csemeténk, a lányok már nagyobbak lesznek, és újból átélheti velem is azt az élményt, amit egy pici baba nyújthat. És ez más lesz ugye, mert az már a kettőnk élménye lesz. A lányokat is beavatjuk majd a kicsi gondozásába, játszhatnak vele, stb. Szóval én pozitívan állok a dolgok (jövőnk) elé, csak bírjuk ki odáig a távkapcsolatot. Szeretjük egymást igazán, tehát remélem a legjobbakat!

Jó éjszakát!