Mit tegyek ebben a helyzetben? Bosszantó.

Utolsó!

Nem azt írta, hogy nem a gyerekétől van a baba, hanem, hogy nem a gyerekétől tudja, hanem mástól! :)

Nem tetszett nekik, hogy bele akartál szólni az életükbe. Te még most is azt gondolod, igazad volt.. holott úgy kellene gondolnod, néhány dologban igazad volt. A fiad még mindig boldogan él a párjával, családot alapítottak, és így távolról úgy néz ki, mégis elég érettek voltak a való élethez. Szóval bár jó szándék vezetett téged (gondolom), mégsem vetted elég komolyan őket, te jobban tudtál mindent, és nekik ebből elegük lett. Nyilván sok dologban tévedtél, de még most sem akarod beismerni. Nem egyedi probléma..

Ha még ebben az életben jó kapcsolatot akarsz velük, akkor keresd meg őket, és kérj bocsánatot azért, amiért olyan nehezen ismerted be, felnőtt a gyermeked, és sok dologban beleszóltál az életükbe. Hiszen mostanra már láthatod, hogy nélküled is elboldogultak.. Ha kibékülnek veled, soha ne vitázz velük olyasmin, ami nem a te dolgod. Tanácsot adhatsz, de azt sem mindegy, hogyan! Ez az ára annak, hogy megismerhesd az unokádat.. Nem hiszem, hogy ők kezdeményeznének, hiszen a fő probléma a te hozzáállásoddal lehetett, és ők ott vannak egymásnak a picivel.. Nem lehetett könnyű a menyednek a tudat, hogy nem szereted őt, és jobbat akartál a fiadnak! Biztosan érezni fogja, hogy csak azért keresed őket, mert kíváncsi vagy az unokára, és ettől sem leszel szimpatikusabb a számára.. Meg kell tanulnod egyenrangú félként kezelni őt, hiszen annyira nem lehet rossz, ha a fiad, akit te neveltél, őt választotta. Te küldted el őket, a te dolgod a kezdeményezés.

Sok sikert hozzá, és kitartást, mert csak akkor van esélyed változtatni..

Ja, bocsánat, az előtt úgy olvastam, te küldted el őket.. mindenesetre szerintem így is a te dolgod a kezdeményezés, hiszen ők így jelezték, hogy megvannak nélküled.

Eszembe jutott az egyik ismerősöm, aki szintén nagyon ágált a fia választottja ellen, a lány szegény volt, kis szerencsétlen, beteges, elveszett.. Végül elüldözte a fiát ezzel, az asszony meg bedühödött azon, hogy a gyerek nem őt választotta. Még az esküvőre sem ment el.. a menye kezdeményezéseit elutasította, mindenben talált hibát - pedig hát senki nem úgy születik, hogy mindent tud, mindenki tapasztalatból tanul! - nem fogadta a születésnapi üdvözlését, ajándékát, stb. Olyan csúnyán viselkedett, hogy meg is érdemelte, amiért egyszercsak hátat fordítottak neki. Aztán mikor megszületett az első unoka, hirtelen ráébredt, hogy lehetett volna ezt másképp is, és nem akarja az egész életét a fia és az unokái nélkül leélni. Felkereste őket, bocsánatot kért a menyétől, amiért annyira nem akarta elengedni a fiát, hogy esélyt sem adott neki, nem is próbálta megismerni, az első pillanattól kezdve ellene volt. A lány túllépett a sérelmein, és ismét felvették a kapcsolatot egymással. Eltelt azóta 5 év.. napi kapcsolatban állnak egymással, nagyon jó a viszonyuk, és az anyós heti rendszerességgel vigyáz a két kicsi unokájára. Én személy szerint soha nem gondoltam volna, hogy így megszereti egymást a két nő - hiszen ismertem az előzményeket, és az anyós természetét már régről. Ő azonban képes volt változtatni magán..

Nem mondom, hogy nálatok ugyanígy történt volna az elválás, és ugyanígy alkalmazható ez a békülési forma, de sosincs késő megpróbálni. Nem veszíthetsz vele semmit.. Ha a büszkeségedből kell egy kicsit áldozni azért, hogy része lehess az unokáid életének, akkor értük talán megéri!