Mit csináljak a borzasztó irigy testvéremmel?

Ahogy az előttem is írta, el van kényeztetve, lelkileg zsarol benneteket, ti meg hagyjátok!

Nem kell vele foglalkozni, és majd abbahagyja, ha rájön, hiába csinálja.

Úristen, de kis elkényeztetett. Nem is tudom, segíthet-e még rajta a család. Lehet, hogy pszichológushoz kéne vinni. Vagy egy jó apai pofon.

Gondolom, még sosem volt leszidva semmiért, és mindig ő volt anyuci pici lánykája.

Apuka amúgy ehhez mit szól?

Amúgy eléggé durva, ahelyett, hogy összetenné a kezeit, hogy még egy kapát se kellett arrébbtennie. Anyukád veszi a CIGIJÉT???!!! Hát tényleg no comment.

Keményíts be, mert ezek szerint csak te mered felemelni előtte a hangod. Ne sajnáld meg semmiképp. Ha ez így megy tovább, olyan lesz, mint egyik ismerősöm: még meg sem halt az anyja (sőt, makkegészséges az anyuka), de már az örökségről beszél.

Ezzel nem szabad játszani, mert nagyon rossz ember lesz belőle. 17 éves, már nem fogja kinőni.

Miután egyikőtök sem kisgyerek már, az ilyen hátad mögötti megjegyzéseket, anyukád számonkérését, és egyéb hisztériákat meg lehetne oldani kb 1 óra alatt. Üljetek le együtt, és anyukád mondja el a húgodnak, hogy a családi költségvetésből mire muszáj költeni, mi az amit megengedhettek magatoknak, és mi az ami olyan luxuskiadás, mint a 17 éves húgod cigije. (amit én röhejesnek tartok, de az a magánvéleményem.) Te pedig mondd el, hogy mi az amit az ösztöndíjadból fedezel, megspórolod/spóroltad rá a pénzt, vagy otthonról kapsz, mert még nincs önálló jövedelmed.

A húgod nem irigy, hanem fogalma sincs róla, hogy mi mibe kerül, és nem is nagyon érdekli, hogy ezt a szüleitek hogyan teremtik elő. Ez pedig nem olyan dolog, amit egy 17 éves elől titkolni kell, mert előbb-utóbb neki is meg kell tanulnia, hogy az ember - egyebek között- pénzből él.

Ha kevesli, vagy egyéb igényei vannak, elmondhatja ő is az ötleteit arra, hogy -pl- ő hogyan tudná nyári munkával kiegészíteni a családi bevételt.

Sajnos, nálunk is ez a szitu, a férjem és a húga esetében. Bár ők már felnőttek, a húa is 30 éves, sajnos mégsem tudta a mai napig kinőni az irigységet, a kisebbségi komplexusát, hogy mindig azt nézi másnak milye van, milye nincs. Én őszintén mondom, szerintem az ilyen ember nagyon ráér, ha azzal foglalkozik, mi van a másikkal, és nem saját magával. Mondjátok meg neki, nőjön fel, különben elmar maga mellől mindenkit. Nálunk olyannyira rossz lett a húga és a férjem között a kapcsolat, hogy bármikor amikor férjem mellé álltam, mert ugye igaza volt, én is hibás lettem, és most engem ugyanannyira utál, mint a saját bátyját. Időben fékezzétek meg a bajt, anyukádnak pedig at tanácsolom, hogy most álljon a talpára, míg a kamasz nem felnőtt, mrt még elkaphatja a grabancát, de később már nem fogja tudni. Nálunk olyan szinten elharapózott a sógornőm, hogy összejött egy csalóval, elköltözött vele klföldre, és a mai napig is még úgy rángatja anyósomat, ahogy tudja. Mert anyósom hagyja, mert hát ő az egyetlen lánya.

Jó lenne, ha a szülők észrevennék,hogy ideje a normális gyerekkel foglalkozni többet, hogy rájöjjön a kis hugica, hogyha ő is normálisan viselkedik, akkor esetleg kap vmit. Nálunk is éjjel-nappal a sógornőm volt a téma a hisztijeivel, és sértődéseivel, azt üzenem anyudnak, foglalkozzatok mindennel, csak vele nem, hogy lássa, mi a példa, mi a követendő. Mert ha csak azt kapja, hogy jajj, így pátyolgassuk szegényt, hát ő mégis óriási kisebbségi érzéssel küzd, akkor aztán tényleg nem fog változni semmi! Én tudom. Nálunk az egész odáig fajult, hogy amikor esküvőm volt a férjemmel, miután kaptunk nászajándékot, anyósom a sógornőmnek is adott ugyanannyi pénzt. Szerinted, ez normális????? Nem. Ott már régen baj van, ha az egyiknek adsz, és a másik behisztizik azon, hogy ő mért nem,mért, neki is esküvője volt????