Hogy állnál a párod szüleihez, ha ilyenek lennének? (részletek lent)
Főleg az apját nem bírom, olyan szinten nem, hogy felmegy az agyvizem, ha rágondolok. Olyan dolgokat tudok róla, hogy fel nem tudom fogni, a párom miért áll még vele szóba, miért nem menekül otthonról?
Irtó buta ember, egyszerű, hogy úgy mondjam. Párom évek óta dolgozik, de csak azóta van valami megtakarítása, hogy vele vagyok, mert addig utolsó fillérjeit is elvették tőle, mégsincs látszata otthon, hogy 3 fizetésből élnek 3-an. (most már nyugdíjasok a szülei) Tele vannak adóssággal, de a baromságokra van pénz! (termékbemutatókra járás) Volt, hogy párom utolsó vagyonából mentek ők kettesben kirándulgatni és borkóstolásra! Párom panaszolta el ezeket nekem.
Egy résztől haragszik rájuk, már részről meg annyira kötődik hozzájuk, hogy szinte beteges. Ez jellemző egyébként a családjukra: egymás kihasználása, ugyanakkor a nagy ragaszkodás, törődés. (páromra az első nem igaz!)
Van, hogy nem bírom befogni a nagy pofám és elmondom páromnak a véleményem, hogy talán nem véletlen, hogy ott tartanak a szülei, ahol, de olyankor én vagyok a rossz, aki mindent olyan jól tud. Próbáltam tanácsokat adni, mit kéne másképp csinálni, de ezen is kiakad. Tudom, én vagyok a hülye, mert kevesen szeretik, ha a szüleit bírálják, de nem tudom megállni. :(
A párommal képzelem el a jövőmet, de komolyan sokért nem adnám, ha a szüleit nem kéne ebbe belevenni. :( Úgy érzem, ha ők bármiben részese lennének a későbbi életünknek, abból jó nem sülne ki...
22L
válasza:Több mondat engem is kiakasztott. Egyetlen válasz van az ilyesmire, túl fiatalok vagytok. A kedves kérdező és az a válaszoló is, aki azt írta, hogy na majd ha Ő lesz a Párja gyermekeinek az anyja, akkor így meg úgy...
Ne haragudj azért, amit írok, de így el sem fogsz odáig jutni. Esélyed sem lesz rá. Ha mégis, akkor csak a gyereket tudom nagyon sajnálni.
Van egy ősi, áthághatatlan szabály, a Pároddal megnyered a családját is. Ha tetszik, ha nem... Te CSAK EGY BARÁTNŐ, EGY MENYASSZONY, EGY FELESÉG LESZEL! A felsoroltakból bármikor lehet másik. Családból nem! Ha ezt nem veszitek tudomásul, akkor nem lesz túl hosszútávú a kapcsolat.
Jesszusom, mi az, hogy hátráltató tényezők? Azért kíváncsi lennék, mit szólna ehhez a Párod. :S Én Nekem biztos nagyon rosszul esne, ha valahol, akár idegeneknek is így nyilatkozna a Szerelmem a Szüleimről. Talán ott érkezne el egy hosszabb szünet a kapcsolatunkban. Hogy lehet ilyet leírni? Ha nem szólna hozzá semmit a Párod, akkor tényleg egy Bólogató János. De könyörgöm, Te választottad! Nem tartott senki a fejedhez fegyvert, hogy vele kell lenni. Ha nem tetszik, keress mást, akinek jobb szülei vannak. Az viszont, hogy hosszú ideig ezzel terrorizálod, semmi jóra nem fog vezetni. Ez teljesen biztos...
Mellesleg őrült jó lehet Neked, akinek gondolom tökéletes szüleid vannak. Vajon a Párod vágta már a fejedhez az Ő hibáikat? Neked hogy esne? Nem csak az ő neveltetésével vannak erős problémák, hiszen remélhetőleg csak a fiatalságból adódóan kompromisszum készség Nálad is nulla.
30 éves vagyok és Nő. Maximálisan a 35 éves válaszolóval értek egyet. Az én anyósomék is kicsit furák néha, de akkor is a Párom szülei! Amíg élünk ez így is marad. Vannak kemény dolgok, amik Nálam is elszakítják a cérnát, de ha ezeket ilyen egyéni stílusban vágnám a fejéhez, mint ahogy itt olvastam, már rég nem lennénk együtt. Példa: A családban mindenki szülinapja meg van tartva, mindenki köszöntve van, egyedül a Párom nincs! Ez évek óta így van. Amikor látom, hogy mennyire elkeseredik ezen, akkor inkább próbálom vigasztalni (bár ebben az esetben nagyon nehezen lehet). Pedig elhiheted, hogy szívem szerint miket mondanék olyankor a kedves családnak. De mély levegő... Nem lehet. Nem jó olajat önteni a tűzre.
A másik példa: Utolsó napokban járó kismama vagyok. A párom szülei másfél hónapja!!! nem kérdezték meg, hogy minden rendben van-e az unokájukkal, illetve, esetleg megszültem-e már. Ezek nagyon nehéz dolgok. Pár napja beszélgettünk erről, és láttam, hogy ismét elborította az agyát ez a téma. Próbáltam nyugtatni, "de hát tudod milyenek... biztos nem akarnak zavarni", holott tudtam, hogy ezek rossz indokok. Egy valami eszembe nem jut ilyenkor, tovább korbácsolni a hangulatot. Az hogy békés legyen a viszonyuk Nekem fontosabb! Már amennyire az lehet... sajnos.
Mindezek ellenére eszembe nem jutna olyat mondani, hogy nem fogom odavinni a kislányt, sőt tovább megyek ha nagyobb lesz, nem engedném, hogy tiszteletlenek legyenek a nagyszülőkkel. A Páromat szeretem annyira, hogy ilyesmivel, amin nem tud túl sokat változtatni (szülei személyisége) nem bántom, és ezt a gyerekemnek sem fogom engedni. Hiszen akármilyenek is, tudom, hogy szereti Őket, és ez így jó. Nálunk ez kölcsönös, az én anyukámék sem tökéletesek, de a Párom ezt a lehető legnagyobb mértékben tolerálja. Ettől persze még beszélgetünk, elmondjuk a véleményünk, de mindig nyugodtan, lehetőleg a legbékésebb megoldást keresve.
Ha netán az életben Velem valami történne, ugyan kire számíthatna a Párom, ha nem a családjára? Másrészt pedig, lehet hogy régimódi baromság, de ha a szülei nem lettek volna, akkor most nem lehetnék én a világ legboldogabb kismamája....Akármilyenek is, mégiscsak egy olyan embert neveltek fel, aki engem mindennél boldogabbá tud tenni nap mint nap...
Ennyi!
30/N
válasza:Az őszinteséghez hozzátartozik, hogy a kérdezőn látom, hogy van rá esély, hogy jól kezelje a helyzetet... Csak tényleg egy-két dolgot kéne átgondolnia, azok közül, amit leírtam, de a helyzete nem elveszett ügy... :)
Na így már teljes a véleményem.
30/N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!