Elvetetni vagy megtartani?

Mérlegelni kell,hogy hogy és miből fogod megoldani.

A szüleidnek a tandíjad nem kevés,ha ezen felül már neked sem tudnak adni,akkor azz unokájuknak még úgysem. A párod,ha lelép,akkor ennyi volt,elsősorban te vagy az,akinek ezt a gyereket el kell tudni tartani.

Terhesen nem vesznek fel dolgzoni,kisgyerekkel,végzettség nélkül még nehezebb.Tanulni,főleg az orvosin egy csecsemő mellett nem egyszerű,mindezt úgy,hogy mellette a megélhetésetekért neked kell tenned.

Nem csak az érzelmek vannak,hanem a racionalitás is.Végig kell gondolni és ki kell számolni,hogy mi az,amivel növelni tudod a bevételeidet,hogy eltudd tartani a gyereket.Nem tudom melyik országban vagy és hogy ott egy külföldi állampolgárnak milyen lehetőségei vannak segélyért folyamodni.Utána kell járni mindennek és beszélni a szüliddel is.

Ha nem akarod elvetetni, örökbe is adhatod. Még mindig jobb, mint elvetetni.

Orvosi mellett sztem nem fér bele a gyerek. De te tudod.

Nekem van ismerősöm aki orvosi mellett bevállalt babát, Romániában. Kemény volt, volt néhány húzós évük, de mire végeztek a szülők, ő már felcseperedett.

Egyébként az én párom is orvosis és szerintem inkább vizsgaidőszakban húzós a helyzet év közben olyan mint bármely másik egyetem...

Biztos kemény meló lesz, de én nem vetetném el...

14:11, "Jaj, már hogy lenne "ölés"? Ezt a hülyeséget honnak szeditek?"

Hát onnan, hogy az egészen apró magzatnak is már meg van mindene, tehát az már egy kész pici emberke, csak fejlődnie kell.

Személy szerint nem szólok bele más dolgába, nyilván jobb elvetetni, mint beleszületni egy körbe, ahol a hátuk közepére kívánnak, de azért a félreértések végett, elég naivság lenne azt hinni, hogy "ez hogy lenne már ölés?!".

Nem mindegy,hogy tanulást és babát kell összegyeztetni vagy tanulást,babát és megélhetést.Ha valakinek nincs támasza,se anyagi,se másmilyen,annak tanulást nélkül is nehéz megoldani egy gyerek felnevelését.A kérdező helyzetét nehezíti,hogy külföldön él,így a lehetőségei mások,mint itthon lenne és a szüleire sem számíthat,hisz ilyen távolságban még arra sem kérheti meg őket,hogy délután vigyázzanak a kicsire.

Az anyagi oldala pedig tényleg durva.A tanulás anyagi részét a szülők megoldják,de minden másról neki kell gondoskodni.Addig még talán megoldható,míg a gyerek apja is belead,de ha már megszülte és a férfi mégsem vállalja,akkor is kell enni adni a gyereknek,így elsősorban neki kell megoldani a gyerek eltartását.Nem irigylem ezt a helyzetet,mindezt úgy,hogy minden vizsgája meglegyen,ne csússzon,hogy ne kerüljön még több pénzbe a szüleinek.Ráadásul ez nem büfé szak,ez kemény.A babával az eleje még munka és suli nélkül is húzós,az éjszakázások,a napirend kialakítása,ha hasfájós vagy jön a foga.

Ez nem egy "jól van maradhat" döntés,hanem nagyon súlyos dolog és nincs visszaút,ha mégsem megy.

ezt tényleg csak Ti tudjátok, mi lenne a jó!

mérlegelni kell. milyen a párod? sajnos számításba kell azt is venni, hogy mi lesz ha elhagy? azért számíthatsz rá, vagy csak magadra számíthatsz? lesz-e segítséged? vizsgaidőszakban segítség nélkül nagyon nehéz baba mellett! milyen a párod foglalkozása? ha este 4-5 körül már otthon van és reggelig bevállalja a babázást akkor azért meg tudod oldani, hogy tanulj is.

de ha semmi segítséged, lehet halasztanod kell. szüleid hogy tolerálnák, hogy ők tartanak el míg tanulsz miközben nem is tanulsz?

attól én nem tartanék, hogy nehéz-e úgy állást találni, hogy van egy gyerekem aki már nagy. sokkal nehezebb úgy munkát találni, hogy az egyetem után szülsz, még nem is dolgoztál de van egy csecsemőd és mellette keresed az első állásod. ebből a szempontból könnyebb, egy ovis-iskolás már nem beteg 2 hetente mint egy kisbaba aki épp bekerült egy közösségbe.

nekem van egy 1,5 éves kisfiam, férjem csak vasárnap van itthon, segítségem nincs, kettesben vagyunk egész héten de tudok napi 2-3 órát dolgozni mióta megszületett.

egy kis életről kell döntenetek, tényleg gondoljatok át mindent és nézzétek reálisan!

Kedves Kérdező!

Mióta ismeritek egymást a barátoddal? Azt írod, hogy együtt képzelitek el a jövőtöket. Ő hogy vélekedik a babavárásról? Mert ugye az is rettentő fontos! Én úgy gondolom, ha valóban komolyan gondoljátok a kapcsolatotokat, és mindketten szeretnétek a kisbabát, akkor szerintem tartsátok meg, és ne az anyagiak és az egyetem miatt döntsetek másképp. Ahogy írták is páran, egyetem mellett kemény lesz babázni, de ne felejtsük el, hogy az a kisbaba mindig nagyobb és nagyobb lesz, nem kell non-stop vele lenni, mehet majd bölcsibe-oviba. Nézzetek utána, hogy milyen segítséget kapnátok az államtól (ahol éltek) és a gyermekelhelyezésről is. Gondolok itt ovira-bölcsire. Halassz az egyetemen, esetleg a barátod is megpróbálhatna valami jövedelmezőbb állást, esetleg másodállást keresni.

A rokonságomban van egy orvos házaspár, ők itthon élnek Magyarországon, és 2 óvodás korú kisgyerekük van. Az anyuka amikor kb. másfél éves lett a kicsi, elkezdett dolgozni. Hetente csak 1 napot rendelt, de megérte neki arra a fél-egy napra eljárni dolgozni, ez idő alatt a nagymama volt a picivel. De ha nem lett volna a nagymama, akkor is bevállalta volna azt a munkát, legfeljebb kifizette volna azt a pár ezer forintot a babysitterre, mert még úgy is megérte volna neki.