Ha ekkorák az ellentétek van értelme egy kapcsolatnak?
Megpróbálom nagyon röviden leírni, bár ehhez látni kell a helyzetet.
A párommal 2 éve vagyunk együtt, 1 éve lakunk külön a szülőktől. Ő megszokta, hogy elkényeztetik, mindent megkap, kinyalják a seggét. Soha semmiért nem kellett megküzdenie. Ezután érthető, hogy visszafogott, nem áll ki magáért, azt várja, hogy minden az ölébe essen. Nem tudja megvédeni magát, a munkahelyén is szívatják, ő pedig csak nyel, és nyel. Nem emlékszem rá, hogy bármikor is vitatkozott volna velem, vagy egyáltalán megbeszéltük volna a problémáinkat. Azt várja, hogy irányítsák, döntsenek helyette. Ő olyan családban nevelkedett, ahol mindent a szőnyeg alá söpörnek, és néha olyan, mintha nem lennének érzései. Az édesanyja semmit nem tud róla.
Míg én megszoktam, hogy tini korom óta dolgozom, amim van azért megdolgoztam. Mi a családban ordítunk ha bajunk van a másikkal, aztán pár nap múlva könnyek között borulunk össze. Mi nyíltan beszélünk bármiről, édesanyám mindent tud rólam. Én temperamentumos vagyok, fejjel megyek a falnak. Nem görcsölök napokig, ha piszkálnak, hanem megmondom a frankót.
Ez az elején nem tűnt akadálynak a kapcsolatunkban, de most ott tartok, hogy átköltöztem a másik szobába, mert nem lehet vele beszélni. Neki kezd az ember, elmondom őszintén mit gondolok, és semmi válasz. Csak néz rám, amitől már hülyét kapok. Nagyon szeretem Őt, de már véges a türelmem. Már értelmét vesztették azok a szavak, hogy "egyszer felébredsz, és már nem leszek itt, változz meg, üljünk le beszélgetni, mondd el mit gondolsz".
Mit csináljak vele? Ilyenkor mit kell tenni?
válasza:
válasza:Hát, detto mintha az én exemről írnál!
Semmit nem lehet vele kezdeni, hidd el. Ő ilyen vérmérsékletű, vagy megszokod, vagy megszöksz...
Hát én megszöktem! Utáltam, hogy mindig néz rám mint egy birka, soha nincs határozott véleménye, utáltam, hogy én hordom a nadrágot és nem volt mellettem egy igazi férfi!
A legjobb döntés volt, ő azóta is egyedül van, a munkájának él, szerintem egy ilyen fazont nem lehet hosszú távon elviselni.
Én férjhez mentem éppen az ellentétéhez, hát most van vita és kiabálás ha különbözünk, néha olyan vagyunk mint egy olasz família, de én inkább százszor ezt választom mint a döglött ha szindrómát...
válasza:Háááááááááááát....ja...
az én férjem is ilyen. Én szeretek mindent megosztani, jót-rosszat, ki- és megbeszélni, ha történt valami, elmesélni, őbelőle meg úgy kell kihúzni minden szót , azt mondja "ami lényeges, azt úgyis elmondom".
Szóval nem részletezi a dolgokat és már én is belefáradtam, hogy kérdezgetéssel segítsem, hogy "de hol volt ez? hogy volt? ki volt ott még? és ő mit szólt ehhez? hogy .....bla..."
Már 3 éve vagyunk együtt, és azért azt vettem észre, ha nem faggatom annyira (az én ritmusommal :D:D), hanem megtanultam hallgatni is, jobban elmondja a dolgokat. (persze még közel sem tökéletes, de haladás :D)
Úgyhogy: ha szereted -> kitartás!! És felesleges duzzogni, de gondolom már te is rájöttél.
Ő nem fog megváltozni. Ha neked idáig jó volt így is, akkor most viszont miért nem. Egy irányításra igényt tartó, vagy esetleg szoruló ember. Jó, hogy még időben (vagy legalább is nem túl későn) észre vetted.
Biztosan szereted, de hogy nem vele fogod leélni az élted, az biztos.
Van már néhány év tapasztalat mögöttem.
válasza:nahát, kedves Kérdező, mintha csak magunkról olvasnék (csak szokszor 2 éve már)
Az ellentétek vonzzák egymást. Ez törvény.
mondom..mondom..hallgat..hallgat..szomorúan. Én meg szoktam szánni, és elmondom helyette, amit neki kéne mondani érvekben.(ilyenkor fájdalommal rájövök, neki van igaza) Hallgat. (néha elbóbiskol, de sokat dolgozik, fáradt)
"Nagyon szeretem Őt, de már véges a türelmem"
-írod Kérdező.
Hát, igen. Egy ideje abbahagytam a dramatizált monológokat. Tulajdonképp jobb lett. Minden jobb lett.
ezt ismered? nagyon jó, és megfigyelhető, a közönségnél az arcokon: revelatív erejű.
válasza: válasza:1. az biztos, h nagyon különböztök, de olyan pontokon, ami nem éppen az "ellentétek vonzzák egymást" teóriát erősíti
2.azt mondod, igényli, hogy irányítsák, ő viszont arra panaszkodik, h elnyomod. elképzelhető, hogy mindketten félreértitek a másikat és rosszul méritek fel a párotok igényeit. Ezen érdemes lenne elgondolkodnotok, mert ez lehet a probléma egyik forrása. ezzel együtt is azt gondolom: ti valóban végletesen különböztök egymástól. Kérdés, h így is boldoggá tudjátok-e tenni egymást. Ha igennel válaszoltál, van jövője a kapcsolatnak, ha nemmel, nincs.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!