Ha egy 17 éves véleményt nyilvánít, akkor miért kap olyan támadásokat, hogy semmit sem tud a világról, vagy idegbeteg, primitív?

Nem olvastam az előző kérdést, amiről beszéltek (be fogom pótolni), de így "előzőkérdésszűzen" fogok válaszolni. Nem, nem lehet annyi tapasztalatunk, mint egy pl. 40 évesnek, vagy csak ritka esetben. Viszont el sem várható - mi legyünk felnőttek, amikor néhány huszonéves mit csinál? Semmit. Esetleg tanul, amellett dolgozik. De még ha lenne is lehetősége, mit csinál? Szórakozik, pasizik-csajozik, de tele van tapasztalattal, mert már túl van a húszon. Persze családra még nem vágyik, max 5-10 év múlva, gyerek nincs - mert ő maga is az.

Ezzel nem azt mondom, hogy a tizenéves korosztály felnőttebb, mint a huszonéves, sőt! De így az sem elvárható, hogy mi legyünk tapasztaltak, felnőttek, vagy az sem elvárható, hogy kuss legyen a nevünk, ha még egy tízessel öregebbek sem mások.

Milyen érdekes, hogy a 16-18 évesek jobbára azt állítják, hogy igen is lehet annyi tapasztalata egy korukbelinek, mint egy felnőttnek, míg az idősebbek ezt nem annyira fogadják el... :) Nektek nem feltűnő?

Vajon miért lehet ez? Szerintem azért, mert a felnőtt és a nem felnőtt gondolkodásmód közti különbségekre az ember idővel jön rá. Egy átlagos (!) 17 éves szemében egy felnőtt gondolkodásmód és egy gyerek gondolkodásmód még nem tud különbözni, de egy átlagos (!) 40 éves szemében már igen. (Fontos, hogy átlagokról van szó, nyilván vannak kivételek, bár szerintem inkább rossz irányban.) Ebből az is következik, hogy a tizenévesek bölcsebben tennék, ha nem személyes támadásnak élnék meg mindig az őket illető kritikát, hanem próbálnák az alapján is megérteni a helyzetüket. Természetesen az idősebbek gyakran vannak olyan bölcsek, hogy ismerve a tinikorszakot ezt azért nem várják el, mert olyankor természetes ez a lázadás. A tinik lázadó kora a jellemfejlődésük természetes lépése, de ha megrekednek azon a szinten, az már egyáltalán nem természetes. 17-18 évesen lassan ideje továbblépni...

Még 2 dolog a 13 éves "érett" válaszolóhoz:

1) A felnőttek gyakran kedveskednek a gyerekeknek azzal, hogy azt mondják, érettebb a koránál. Ez 1-2 szempontból igaz is tud lenni, de a személyiség egésze többnyire nem olyan fejlett. Az is lehet, hogy fejletten gondolkodik valaki egy adott szemszögből, de pl. érzelmileg meg még nagyon fejletlen, akár átlag alatti. És ez így van jól, mert nem vagyunk egyformák, az érésünk sem egyforma. Aki mindenből érettebb a koránál, az rendellenes.

2) A külső szemlélő számára lenyűgöző, ha egy gyerek bölcsességeket mond. Ezek a bölcsességek nem saját tapasztalatokon szoktak alapulni. A felnőttség szerintem ott van, hogy ezeket a bölcsességeket át is élem, megbizonyosodom róla, a saját tapasztalatom alapján mondom ki. Persze, anélkül is lehet igaz valaki számára, aki jól érti, de kérdés, hogy te magad érted-e amit mondtál.

10.27

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..

Egy tini és egy felnőtt az esetek 99%-ában sosem fog egy szinten állni.

A 17 éves is lehet bizonyos gondolatokban érett, lehetnek bölcs meglátásai adott élethelyzetekből adódóan, felfoghat felnőtt módjára bizonyos kérdéseket - de vannak tapasztalatok, amit csak az évek adnak meg. Mindegy, hogy mennyire vagy érett, van, amit egyszerűen meg kell élni ahhoz, hogy érett emberré válj, és tiniként erre még lehetőség sincs.

Persze, a tinik mindig azt hiszik, hogy ők érettebbek a koruknál, főleg ha még mások is megemlítenek ilyesmiket, de jól írták korábban: max. a személyiség egy része érettebb. Én is átéltem ezt, de ma visszatekintve 16 éves önmagamra, be kell látnom, hogy én sem voltam sokkal felnőttesebb, mint mások, csak olyan dolgokban, amiket akkorra nekem át kellett élnem, másoknak meg nem. De nyilván körülöttem mindenki átélt olyanokat, amit meg én nem.

Szóval, azt hiszem, valaki épp akkor válik felnőtté, amikor rájön, hogy ő bizony nem (volt) érettebb a koránál :)