Mi lehet a baja a lányomnak?

Kamaszkor. Borzalmasan nehéz és kiszámíthatatlan. Az én fiam volt ilyen, mint a Te lányod. A lányom meg hisztirohamai voltak minden reggel is este. Neki se jó, hidd el. A kedvében kell járni és meghallgatni, ha el akarja mondani mi a baja. Nagyon sok türelem kell ilyenkor. Mindent teljesen más szögből látnak. A tanulás, szerelmet, szülőket, még saját magukat is. Próbáld meg éreztetni Vele, hogy ott vagy neki, bármi is történik.

Nagyon sok oka lehet tényleg. Annak ellenére, hogy énmellettem volt anya, amikor serdültem, most, 25 éves fővel derült ki, hogy szinte alig tudok valamit a párválasztásról, a szexualitásról is alig tudtam valamit. A férfiakról még kevesebbet. Az elmúlt másfélévet úgy éltem át, amilyennél a pokol is jobb lehet. Nekem sose mondta el anyám, hogy hogyan kell az életben boldogulni, magamtól tanultam meg mindent. Nagyon jó anyám volt, csak éppen sose mondta el, hogy milyenek is az emberek és azt se mondta el, hogy amikor felnőtt nővé válok, akkor összetörök, végleg összetörök egy életre, és az egész addigi életem véget ér, hogy onnantól kezdve nem ember leszek többé, hanem nő, akit esetenként kihasználnak, és érzelmileg nyomorékká tesznek. Azt hiszem, hogy ezen mások ilyen korban esnek át, mint a lányod, csak éppen akkor még nem ejt rajtuk az élet olyan gyógyíthatatlan sebet, mint rajtam. Szerintem az a legjobb, ha mellette állsz, és segíted, ha nincs más mellette. De ha vannak barátai, akkor majd úgyis mindent eltanul tőlük :), nekem ugye nem voltak barátaim, annyi bajom volt a személyiségemmel. Senki nem tanított meg senkire, és most egy lelki nyomorék vagyok. Nyilván a lányoddal más a helyzet, de kicsiben lehet, hogy hasonlón esik át mint én. Csak gondolom úgy van ez, hogy idővel az emberek feldolgozzák a nővé érés rendkívül fájdalmas traumáját. Én szerintem sose fogom. Talán ezért is akartam ezt a megjegyzést hozzáfűzni, mert talán te már el is felejtetted milyen fájdalmas ez :). Én sose felejtem el, a nap minden percében kínoz, és kínozni fog életem végéig.

Próbáltál már beszélgetni vele erről?

Csak annyit, hogy minden tisztelet neked kedves kérdező, hogy ilyen figyelmes apa vagy, és hogy ennyire fontos számodra a lányod lelke. Bárcsak több ilyen apa lenne!

vegyél neki sok-sok csokit :)